Szulejmán szultán elveszett zarándokvárosa (2016)

Szulejmán szultán elveszett zarándokvárosa

Szulejmán szultán elveszettnek hitt turbéki zarándokvárosáról, a kutatás megkezdésének körülményeiről, annak eredményeiről tájékozódhatnak azok, akik megtekintik a pécsi Universitas Televízió gondozásában novemberben megjelent harminc perces ismeretterjesztő filmet, amelyben Dr. Pap Norbert geográfus-történész, a Zrínyi-Szulejmán kutatócsoport társvezetője mesél a kutatás folyamatáról.

https://www.youtube.com/watch?v=kvTDlyVu3XE&feature=youtu.be

Mi is történt Szigetváron 450 évvel ezelőtt? Az előadás kezdetén Dr. Pap Norbert időutazásra hívta a közönséget, hogy bemutassa azokat az elmúlt négy év kutatása során felhalmozott ismereteket, amelyek alapvetően változtatják meg Szigetvár és Turbék emlékezetével kapcsolatos tudásunkat.

450 évvel ezelőtt a szeptember 6-ról 7-re virradó éjjelen elhunyt I. Szulejmán oszmán szultán. A Sziget várát ostromló oszmán had hosszú küzdelmet követően elfoglalta ugyan a magyar végvárat, a 71 éves, beteg uralkodó azonban ezt már nem élhette meg. Annak érdekében, hogy az oszmán csapatok körében a rend ne bomoljon meg, a szultán halálának hírét el kellett titkolni. A geográfus-történész szerint Ahmed Feridun, Szulejmán titkára feljegyzésiből tudjuk, hogy az idős szultán halálának eltitkolása érdekében az orvosok bizonyos eljárásokat folytattak le, majd a szívét és más belsőségeit, szöveteit – amelyeket nem lehetett szárítani – kiemelték, testét konzerválták és eltemették. A szultán földi maradványait ládába helyezték, majd azzal együtt, 42 nap múltán indult el a sereg Belgrád és Isztambul irányába.

Csaknem 10 évvel később, 1575–76 körül az új oszmán uralkodó, II. Szelim elrendelte, hogy az isztambuli Szulejmán-türbén túl, elődje magyarországi halálhelyén, Szigetvár mellett is méltó sírhely épüljön. Pap szerint e türbe lokalizációjának kísérlete a 20. század során heves vitákat váltott ki a szakértők között, hiszen két legendás, de lehetséges helyszín állt rendelkezésre, amelyeket az ott élők és a tudományos élet egyes szereplői is Szulejmán szultán sátorhelyeként és halálhelyeként, illetve a keresett türbe helyszíneként tartották számon. Az első az Almás-patak melletti egykori török temető vagy török sír, ahol 1994 óta a Magyar–Török Barátság Park áll Szulejmán szultán és Zrínyi Miklós bronzszobraival, illetve a szultán szimbolikus sírjával. Leandro Anguissola császári hadmérnök 1689-ben készített ostromblokád ábrázolásán ezt a területet „F” helyszínként Szulejmán halálának helyeként jelölte meg, melyet a következő német nyelvű megjegyzéssel láttak el: „A hely, ahol Szulejmán a törökök császára meghalt.”

A másik lehetséges helyszín a turbéki Szűz Mária katolikus kegytemplom volt, ahol több felirat, így egy 1913-as emléktábla is azt hirdette, egykor ott állt a türbe. A későbbiekben részben ennek az oszmán és magyar nyelvű táblának a hatására a legtöbben valóban úgy hitték, a szultán belső szervei itt kerültek eltemetésre, és az elméletnek az is táptalajt nyújtott, hogy a kétkedők a következő 100 évben valóban nem tudták az ellenkezőjét bizonyítani.

Dr. Pap Norbert előadásában kifejtette továbbá, hogy gróf Esterházy Pál Turbék települést ábrázoló 1664-es rajza fontos forrást jelentett kutatásuk során, ugyanis egyértelműen kijelölt egy árokkal övezett, délkeleti tájolású erődítményt, belül épületekkel, illetve egy L alakú cellás derviskolostorral. Esterházy mecsetnek írta le az épületet, amelynek közepében Szulejmán szultán sírhelyét jelezte.

De miért is nem sikerült egészen a 2010-es évekig lokalizálni a türbét? A kutatásvezető a török miniszterelnökségen Dr. Hóvári Jánossal együtt még 2012-ben vázolta fel elképzeléseit a kutatás megkezdését illetően, tájrekonstrukciót, új módszerek és új szemléletek bevezetését javasolta.

A kutatócsoport tagjai, Dr. Gyenizse Péter és Bognár Zita térinformatikai alapú vizsgálatai segítségével rekonstruálták a hajdani vízhálózatot, az úthálózatot és a földhasználatot is, ezzel kizárva mindkét eddig felmerült lehetséges türbe helyszínt.  Az Almás-patak menti térség mint időszakosan víz alatt álló terület ugyanis alkalmatlan volt az építkezésre és a tartós megtelepedésre, a szintén vizenyős és sík helyen elhelyezkedő turbéki templom és környéke pedig a várra való rálátás hiánya miatt ostromvezetési pontként egyáltalán nem jöhetett szóba.

Azonban a kutatócsoport nem csupán geoinformatikai, geofizikai felmérésekre hagyatkozott, Dr. Kitanics Máté vezetésével több mint tizenöt újonnan feltárt magyar, német és latin nyelvű forrást is alapos vizsgálatnak vetettek alá. A dokumentumokból kiderült, hogy a türbe és az azt körülvevő épületek Szigetvár várától mintegy 4-5 kilométer távolságban, keleti-északkeleti irányban, egy „órácskányi” gyaloglásra, egy dombos helyen, szőlők, gyümölcsösök közepette, egykor a közeli Zsibót településhez tartozó turbéki szőlőhegy egy magasabb pontján helyezkedtek el.

A források által megjelölt szőlőhegyi helyszínen, mintegy 4,2 kilométerre a szigetvári vártól, terepbejáráson sikerült beazonosítani egy nagy kiterjedésű, 3-4 hektár területű oszmán kori rommezőt. Ezen 2014-ben leletintenzitás-vizsgálat segítségével a kutatócsoport sikeresen lehatárolta azt a magterületet, amelyen az ebben az évben végzett geofizikai kutatások három nagyméretű, Mekkára tájolt épületet mutattak ki.

A terepbejárások során nagy kiterjedésben és hatalmas mennyiségben kerültek elő téglatörmelékek, balkáni tetőcserép-törmelékek, török épületanyagokra utaló maradványok. A Hancz Erika vezetésével zajló régészeti feltárás során továbbá kerámia-, porcelán- és fajansztöredékek, keresztény és török ezüstpénzek, ékszerek, pisztoly-, puska- és ágyúgolyók is előkerültek.

Az 1–1,5 méter vastag, kövekből és török téglából rakott falakkal bíró, 7,8x7,8 méteres objektum fő helyiségének közepén, pontosan azon a helyen, ahol Esterházy Pál 1664. évi vázlatrajza Szulejmán szultán sírját jelölte, egy 2 méter átmérőjű és 2 méter mély rablógödröt tártak fel. Ezt minden valószínűség szerint 17. század végi fosztogatók ásták ki az után a legendás „aranyszelence” után kutatva, amely a közhiedelem szerint Szulejmán belső szerveit tartalmazta. A szerencsés módon fennmaradt és feltárt építőelemek Szulejmán szultán isztambuli mauzóleumának díszítéseivel mutattak rokonságot. Az ásatás végeztével minden jel arra mutatott, hogy a magyar és török kutatók által is birodalmi, szultáni épületként meghatározott építmény nem más, mint Szulejmán türbéje.

A feltárást követően kiegészítő geofizikai felmérést végeztek, amely a türbétől északnyugatra egy feltételezett dzsámi részleteit mutatta ki, az épületsor harmadik eleme pedig már ekkor jól láthatóan annak a cellákból álló derviskolostornak volt megfeleltethető, amelyet az 1664. évi téli hadjárat során keletkezett Esterházy Pál-féle vázlatrajzon ábrázoltak.

Az immár a Prof. Dr. Fodor Pál és Dr. Pap Norbert közös vezetése alatt álló kutatási program keretében megvalósított geofizikai felmérés során kirajzolódott dzsámi, illetve a derviskolostor északi szárnyának feltárására 2016. május-júliusban került sor. Szintén ebben az időszakban történt meg a mintegy 5 méter széles és 2,6 méter mély, a türbe-komplexumot és ezzel együtt a palánkvárat körülölelő árok beazonosítása és keresztmetszeti átvágása. A vizsgálatok szerint egykor ennek a belső, déli oldalához kapcsolódott a palánkfal, amelyet többször is megújítottak.