2018. november 22–23-án rendezték meg a XI. Magyar Politikai Földrajzi Konferenciát Military landscape Baranyában címmel, melynek az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Székháza adott otthon. A mintegy hatvan előadót, kutatót felsorakoztató esemény főrendezője a Pap Norbert által vezetett Politikai Földrajzi, Fejlődési és Regionális Tanulmányok Tanszék (PTE TTK FI) volt. A konferencia homlokterébe ebben az évben a 2017 óta zajló Mohács-kutatás, illetve a 2013 óta folyó Szigetvár-turbéki vizsgálatok eredményei kerültek.
A Szigetvár-turbéki kutatásokhoz kapcsolódóan Fodor Pál Szulejmán szultán türbéjéről tartott előadást. Megállapította, hogy az eddigi véleményekkel ellentétben az nem II. Szelim és Szokollu Mehmed nagyvezír közös alapítása 1574-ből. A szultáni tanácsi rendeletekből és a szigetvári szandzsák 1579. évi összeírásából nyerhető információk alapján úgy vélte, sokkal valószínűbb, hogy az építkezések csak 1575-ben kezdődtek el, és az 1576-ra elkészült komplexum nem Szokollu Mehmed, hanem Murád szultán kegyes alapítványa volt.
Szintén Szulejmán szultán sírkomplexumával, pontosabban a feltárás régészeti eredményeivel foglalkozott Hancz Erika, a Pécsi Tudományegyetem és egyben a Zrínyi-Szulejmán kutatócsoport régésze. Előadásában rámutatott, hogy a kutatócsoport Szigetvár mellett, a turbéki szőlőhegyen már 2013-ban beazonosított egy három-négy hektár területű oszmán kori rommezőt. Ezen 2014-ben leletintenzitás-vizsgálat segítségével sikerült lehatárolni azt a magterületet, amelyen a geofizikai kutatások három nagyméretű, Mekkára tájolt épületet mutattak ki. 2015 őszén a három épületből álló komplexum legkisebb elemének feltárása történt meg. A szerencsés módon fennmaradt és feltárt építőelemek Szulejmán szultán isztambuli mauzóleumának díszítéseivel mutattak rokonságot. Az ásatás végeztével minden jel arra mutatott, hogy a szultáni épületként meghatározott építmény nem más mint Szulejmán türbéje. A feltárást követően 2015 telén elvégzett kiegészítő geofizikai felmérés a türbétől északnyugatra a mauzóleum alaprajzához igen hasonló, de annál valamivel nagyobb olyan épület részleteit mutatta ki, amelynél az előzetes vizsgálatok egy minaret alapozásának meglétét vetették fel. A türbe és a feltételezett dzsámi mellett az épületsor már 2014-ben azonosított harmadik eleme annak a derviskolostornak volt megfeleltethető, amelyet az 1664. évi téli hadjárat során keletkezett Esterházy Pál-féle vázlatrajzon ábrázoltak. Ugyanakkor az ábrázoláshoz képest azzal a különbséggel, hogy a szúfi dervisek által használt L-alakú, cellás beosztású építményt 1664 után U-alakúra építették át. A dzsámi, illetve az U-alakú derviskolostor északi, nyugati és déli szárnya egy részének feltárására 2016. május-júliusban, illetve 2017. augusztus-szeptemberben került sor. Szintén 2016. május-júliusban történt meg a csaknem 5 méter széles és valamivel több, mint 2,6 méter mély, a sírkomplexumot és ezzel együtt a palánkvárat körülölelő védelmi árok beazonosítása és keresztmetszeti átvágása. A 2014. évi terepbejárások, illetve a 2015–2017-es ásatások során Szulejmán szultán egykori zarándoktelepülésén 16–17. századi kerámia-, porcelán- és fajansztöredékek, kályhaszemek, keresztény és török ezüstpénzek, ékszerek, használati tárgyak, ólomtetőlemez-darabok, pisztoly-, puska- és ágyúgolyók kerültek elő.
Kitanics Máté geográfus-történész, az MTA BTK tudományos munkatársa A szigetvári military landscape Leandro Anguissola 17. század végi térképei alapján címmel tartott előadásában rámutatott, hogy Szigetvár 16–17. századi történetében számos, a helyi katonai tevékenység által formált tájról információt nyújtó dokumentumot ismerünk. Ezek közül is kiemelkednek Leandro Anguissola császári hadmérnök vázlatrajzai, amelyek az 1689. évi ostromblokádot, illetve a vár és város korabeli szerkezetét mutatják be. Különösen jelentős a mérnöki munkák közül az a 2018-ban újonnan előkerült áttekintő blokádrajz, amelyik a turbéki szőlőhegyen Szulejmán szultán ekkor még fennálló zarándoktelepülését is ábrázolja. A kutató a három térképi ábrázolás összevetése alapján részletesen is bemutatta Szigetvár 17. századi erődrendszerét és településszerkezetét, a mocsár- és árokrendszert, az úthálózatot, az ostromblokád felépítését, de kitért a Lenadro Anguissola által ábrázolt szultáni halálhelyre az Almás-patak mentén, és a szőlőhegyen feltüntetett Turbék kérdéskörére is. A szigetvári Anguissola térképek elemzésének egyik közeli haszna – mint azt Kitanicstól hallhattuk –, az lehet, hogy a Zrínyi-Szulejmán Kutatócsoport ezek segítségével a következő hónapokban beazonosíthatja az 1688–1689. évi ostromsáncokat.
Miért került sor egyáltalán az 1566-os szultáni hadjáratra? – ezt a kérdést tette fel előadásában Glück László, az MTA BTK TTI kutatója. A szulejmáni „aranykor” utolsó nagy magyarországi hódító hadjáratát diplomáciai alkudozások sora előzte meg. Ezek vizsgálata során kiderült, hogy valójában eredetileg mindkét nagyhatalom békét akart, olyannyira, hogy 1565 februárjában sor is került a béke ratifikálására, mégpedig nyolc évre. A béke ügyét azonban zátonyra futtatta, hogy a törökök az utolsó pillanatban megpróbáltak kialkudni védencük, az erdélyi fejedelem számára egyetlen várost, a bányászatáról és pénzveréséről híres Nagybányát. A módosítás, amelyről a törökök is tudták, hogy nélkülözi a jogalapot, lehetetlen helyzetet teremtett a Habsburg uralkodó számára, és megingatta a császár bizalmát a szultán iránt. A felek megpróbálták a végsőkig életben tartani a diplomáciai megoldást, de közben zajlott a Habsburg-házi magyar király és az erdélyi fejedelem közötti háború is, amelynek során időről időre történtek olyan hadiesemények a császár részéről, amelyek a törökök különös felháborodását váltották ki, és a török vezetés szemében kikezdték a császár hitelét a békét illetően. A kölcsönös bizalmatlanság egyre fokozódó légkörében is egy ilyen hadiesemény jelentette az utolsó cseppet a pohárban: 1565 októberében a Habsburg csapatok épp a törökök által átadni kért Nagybányát foglalták vissza az erdélyiektől, amelyet követően a szultán meghozta döntését a háborúról.
(forrás: ujkor.hu/content/military-landscape-baranyaban-konferencia-beszamolo)