Univpecs magazin 2017 02

https://www.facebook.com/PTE1367

https://www.instagram.com/pte1367/

www pont univpecs pont com

„Párbeszédet generálva” interjú Bódis József rektorral

szinte biztos, hogy egy önálló fogorvosi iskola létre tudna jönni, s ugyanez fölmerült a Pszichológia Intézet, sõt, a Mûvészeti Kar zene- és képzõmûvészeti részei kapcsán is. Egy közös gondolkodást szeretnék elindítani ebben a tekintetben, mindenféle kötelezettség nélkül. De bízom abban, hogy lesznek olyan területek, ahol pozitív példákat tudnánk mutatni ezzel kapcsolatban.

A Modern Városok program kapcsán sok közbeszerzési pályázat kiírásra került . A legtöbben azt firtatják, mikor érkezik meg ezekhez a fejlesztésekhez a forrás? Elõször a közbeszerzéseknek kell sikereseknek lenniük, vagyis nem pénzhiány a korlátja annak, hogy még nem folynak a látványos építkezések és az MVP programból nem látszik semmi – még. Volt a Mûszaki és Informatikai Karon egy nyílt fórum (errõl részletes beszámolónk a www.univpecs.com-on olvasható), melyen Ön azt pedzegette, hogy nem elég rugalmas a kari struktúra, ami jelenleg a PTE-n mûködik. Miért vetetette fel ezt a témát? Úgy látom, vannak olyan képzési területeink, amelyek azért nem tudnak elõrelépni, mert elvéreznek a kari korlátok miatt. Ilyen például a sporttudomány, az informatika, de még sorolhatnám. A világ sikerrel mûködõ egyetemeinek egy része kari struktúrákban, egy része viszont intézetek és iskolák formájában mûködik. Utóbbiak erõsen szervezik a szakmai életüket, és lazán kötõdnek az egyetemhez. Ami a PTE-t illeti:

Ennek mennyire ad teret a jelenlegi felsõoktatási struktúra? A törvény megengedi, nem karcentrikus. Nyilván nem azt javaslom, hogy holnaptól ne legyenek karok! Azt gondolom, egyfajta fejlõdési irányt kell felvázolni, egy új lehetõséget: van, ahol komoly a nyitottság erre, és volt, aki elzárkózott ettõl az ötlettõl. Rengeteg program lezajlott már az egyetemalapítási jubileum keretében, interjúnkkal párhuzamosan futnak a Nemzetközi Tavasz programjai, s a küszöbön áll, az UnivPécs megjelenése után kezdõdik a XXXIII. OTDK három pécsi szekciója. Mi a véleménye az eddigi jubileumi programokról? Az gondolom, nagyon jók, és egyre sûrûbbek! A következõ fontos program a PTE Emlékfutás lesz, majd utána a PEN. Még nem érzem azt, hogy általános közösségi élmény az egyetemen a jubileum, de talán tartunk afelé. Vannak nagyon pozitív jó példák, de van, ahol látszik, hogy csak szlogenként használják a jubileumi jelzõt. Bízom benne, hogy nagyon jó lesz a szeptember elseje, és a levezetõ programjaink is megfelelõek lesznek, és az egyetemi alapítás jubileumához méltón tudjuk majd zárni ezt az évet.

www pont univpecs pont com

TARTALOM és a karrier Legyél jóban magaddal!

BEROBOGOTT A TAVASZ: JUBILEUMI PROGRAMOK

30. oldal PTE 1367-es mozdony, Nemzetközi Tavasz és Magyarok Világtalálkozója 2017: 6–13. oldal, 48–49. oldal

Akik játszó-teret álmodtak maguknak és másoknak 50–51. oldal Tervezni vagy nem tervezni? 58. oldal

TUDOMÁNY, HÍRNÉV ÉS KARRIER Egy PTE-s játékvezetõ karrierje kezdetérõl

A PTE két új díszdoktora 4–5. oldal

40–41. oldal

Az operától az új orvosi mobilos alkalmazásokig: tehetségkövetek 14–19. oldal, 44–46. oldal

HOGYAN HÓDÍTOD MEG A VILÁGOT, HA NEM BESZÉLED A NYELVÉT?

Idén behálózott mindenkit a Pszieszta!

Nyelvet tanulni közösségben lehet 48–49. oldal

32. oldal Törökország, valójában… 34–35. oldal

A KARRIERÉPÍTÉST NEM LEHET ELÉG KORÁN KEZDENI Az interkulturalitásban rejlõ erõ

Kreatív töri verseny középiskolásoknak 20. oldal Földrajzból indulnak az olimpián

36–37. oldal Mert hamarosan kitör!

22. oldal Hogyan valósítsd meg az álmaid? Tudományos utánpótlás és a jövõ kutatói

52–53. oldal Mindenki pécsi akar lenni! 43. oldal

24– 25. oldal Programozd magad a karrierre a PTE Karrier Irodával!

MINDEN JÓ, HA A VÉGE GÖRBÜL 28–29. oldal

54. oldal

Helyreigazítás: Az UnivPécs 2017/1. lapszámának 48. oldalán megjelent a Nagy Lajos király és Vilmos püspök szobra címû cikk szerzõje helyesen: Szakó Tímea. IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõk: Balogh Robert és Kékesi „Mandarin” Alexandra Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Amon Daniella, Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs, Fotó: Horváth Attila, Márk Mirkó

Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/558-0810 Újságíró munkatársak: Amon Daniela, Bartakovics Bettina, Fehér Tímea, Füle Dóra, Goldmann-Görög Viktor, Horváth Attila, Kovács Krisztina, Krausz Gréta, Schmidt Renáta, Szabó Bianka, Tóth Áron, Vermes Nikolett

Szerkesztõség: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4., I. emelet 123. Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767

Képregény: Brezony Csilla, infografika: Csabai Bence Hirdetési tanácsadó: Király Róbert e-mail: kiraly.robert@pte.hu

A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza. A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.

Megújuló kollégiumok A Modern Városok Program keretein belül több kollégiumot is felújítanak a közeljövõben Pécsett. A beruházások érintik majd a szobák komfortfokozatának növelését, illetve a jelenleg kihasználatlan részek is különbözõ fejlesztéseken esnek majd át, hogy a hallgatók több közösségi térrel rendelkezhessenek.

A Pécsi Tudományegyetemen mintegy húszezer hallgató tanul, és közülük sokan vannak, akik az albérletekkel szemben a kollégiumi létet preferálják, akár az ár–érték arány, akár a kollégiumi lét semmihez sem hasonlítható hangulata miatt. Ezért született meg az a döntés, hogy a 2016–2020 között futó Modern Városok Program több kollégium felújítását is magában foglalja – ilyenek a Damjanich és a Balassa János Kollégiumok, valamint a Laterum.

Balassa János Kollégium A tervek szerint a szobák száma nem csökken majd, és mindegyik kétszemélyes marad. Ezek a lakószobák teljes felújításon esnek át: fûtés, víz-csatorna, elektromos rendszerek, burkolat, beépített szekrény- és ajtócsere, továbbá új bútorok is kerülnek a felújított helyiségekbe. A közös vizesblokkok szellõzését is javítják, a mosókonyhák azonban megszûnnek, helyettük egy új mosoda áll majd rendelkezésre, szárítógépekkel. Az étterem területén új tanulószobák alakulnak, a konyhai raktár szintjén pedig kerékpártároló létesül. Az épület informatikai hálózatát is korszerûsítik. Mindezek alapján 410 hallgató tudna kétfõs szobákban lakni, a lakószobák és az informatika felújítása mellett pedig az épületben 3 tûzszakasz lesz, tûzjelzõ rendszerrel, mely a hallgatók biztonságát szolgálja.

Damjanich Kollégium A Damjanich Kollégiumban 100 hallgató fér majd el kétszemélyes, fürdõszobás szobákban. A kollégium szolgáltatási köre jelentõsen bõvül. A tervek szerint saját, biztonsági kamerával védett parkolóval, valamint zárható, szintén kamerával védett kerékpártárolóval fog rendelkezni. Az épületben akadálymentes megközelíthetõséget alakítanak ki a mozgássérültek számára. A lakószobák és a vizesblokkok felújítása mellett szintenkénti teakonyha, központi mosó-szárító helyiség, két darab 15 fõs tanulószoba, egy alagsori klubszoba és egy tornaszoba kerül kialakításra. A környezet parkosított lesz, a közösségi terek fejlesztése után pedig a kollégium akár a legmagasabb komfortfokozatú kategóriába kerülhet. Természetesen az informatikai és elektronikai hálózat is korszerûsödik, a tûzvédelem pedig magasabb szintû lesz.

Laterum Kollégium A férõhelyek száma maradna 300 feletti a Laterum Kollégiumban. A belsõ felújítások mellett leginkább a hallgatói igényekhez igazítják majd az átalakításokat. Ennek megfelelõen modern hallgatói tereket alakítanak ki, és a megnövekedett világhálós igényekhez igazodva bõvítik a wifi-kapacitást is. UNIVPÉCS 3

A FIATAL GENERÁCIÓ PATRONÁLÓJA Dr. Schipp Ferenc nyugdíjas egyetemi tanár, matematikus. Eddigi munkássága során több mint 20 külföldi egyetemet járt be, és mindvégig a fiatal tehetségek göröngyös útját egyengette. A PTE Szenátusa március 16-án díszdoktorrá avatta. A tudományos élet színterén jelenleg mivel foglalkozik? Már 10 éve nyugdíjas egyetemi tanár vagyok, de azért igyekszem a tudomány területén aktív maradni, legalábbis, amennyire erõmbõl telik. Az ELTE Informatikai Kar Numerikus Tanszékén részt veszek a doktoranduszok képzésében. Hetente rendszeresen tartok szemináriumokat és most is segítek a végzés elõtt álló hallgatóknak. Ezen túlmenõen 15 éve aktív kapcsolatot ápolok a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Informatikai Intézetével, ahol elsõsorban matematikai alkalmazásokkal foglalkozunk. Rendszeresen találkozom a kollégákkal, és évente több tudományos dolgozatot készítünk. A PTE nagyon közel áll a szívemhez: több mint tíz évig dolgoztam itt, abban az idõszakban, amikor a Természettudományi Kar fõiskolaiból egyetemivé lett. Tanszékvezetõként nagyon sok teendõm volt ezzel kapcsolatban: kollégáimmal közösen az egyetemi képzés beindításán és a tanszék fejlesztésén munkálkodtunk. Többször emlegeti a fiatalokat. Miért szívügye a tehetséges hallgatók támogatása? Akinek van egy kis affinitása a pedagógiához, az joggal érezheti, hogy ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ha látunk egy tehetséges fiatalt, akkor õt ne hagyjuk elveszni. Ezen túlmenõen nekem külön szívügyem volt a tanárképzés, és úgy látom, az utóbbi években újra fontos része lett az egyetemi képzésnek. Egyrészt a jelentkezõ hallgatók számában, másrészt színvonalában is nagyot változott a helyzet. Külön büszke vagyok rá, hogy Pécsre kerülésem idején az ELTÉ-vel közösen indítottunk el egy levelezõ tanárképzést azok számára, akik fõiskolai diplomával rendelkeztek. Ezzel is hozzájárultunk a pedagógushiány csökkentéséhez itt, Baranyában.

A PTE új díszdoktorai Mi inspirálja napról napra a munkája során? Számos új és fontos területtel találkozhatunk a matematikában és az informatikában. Ezek szelektálása és a hallgatók felkészítése az új gondolatok befogadására a felsõoktatás egyik kiemelt feladata. Az utóbbi idõben intenzíven foglalkoztunk mûszaki alkalmazásokkal, és próbáljuk a matematikai és informatikai módszereket az orvostudományba átültetni, például EKG-görbék és a CT-felvételek analízisével és feldolgozásával kapcsolatban. Ezek az alkalmazások nagyon perspektivikusak, elterjesztésükhöz kiterjedt személyi kapcsolatokra és meggyõzõ munkára van szükség. Jelenleg is részt vesz tudományos kutatásban? A SZTAKI-sokkal egy jármûtechnológia-fejlesztéssel kapcsolatos projekten dolgozunk. Pap Margit pécsi kolleganõvel bevezettünk egy új transzformációt, amely reményeink szerint bizonyos területeken átveheti a korábban elterjedt Fourier-transzformáció szerepét. Ennek alkalmazási lehetõségeit kutatjuk, többek között a rendszer- és irányításelméletben és az elméleti fizikában. Az ELTE Numerikus Analízis Tanszéken egy külsõ céggel együttmûködve olyan ujjra illeszthetõ készülék fejlesztésével foglalkozunk, amellyel EKG-jeleket lehet regisztrálni. Miért tartja jelentõsnek a díszdoktori kinevezést? Azt gondolom, ez egy nagyon nagy megtiszteltetés, számomra külön öröm, hogy baranyaiként az itteni egyetemtõl kaphattam a kitüntetõ címet. Amennyire erõm engedi, továbbra is igyekszem támogatni a PTE-s kollégákat és a fiatalokat. KÉKESI „Mandarin” Alexandra

A Pécsi Tudományegyetem március 16-án tartotta Díszdoktoravató Ünnepi Szenátusi Ülését, amelyen Doctor Honoris Causa, Doctor et Professor Honoris Causa, Decan Emeritus és Professor Emerita címek, Pedagógus Szolgálati Emlékérem, címzetes egyetemi tanári, címzetes egyetemi docensi címek és habilitált doktori oklevelek átadására került sor. Részletek: pte.hu

„ÖRÖMKATONA VAGYOK” Ezt mondja magáról Dr. Kovács Árpád, aki nem a szokásos, egyetemi tanársegéd, adjunktus, majd docens s végül egyetemi tanár pályát járta be. Tervezõmérnökként kezdte, majd mûszaki egyetemi doktorátust is szerzett. Innen vezetett pályája a pénzügyekhez, az államháztartás mûködésének kutatásához. Munkásságáról beszélgettünk a díszdoktori elismerése kapcsán, melyre március 16-án került sor. Miért az Ön által képviselt tudományterületet választotta? A közgazdaságtudomány államháztartási és pénzügyeket érintõ szegmensével foglalkozom, ennek vagyok a tanára többek között a Szegedi Tudományegyetemen. Ebben a minõségemben kerültem kapcsolatba a PTE Egészségtudományi Karával. Tudja, minden évben készül egy kiadvány arról, hogy az országban lévõ kórházak, gyógyszergyártók és szakorvosi klinikák milyen teljesítményt mutatnak – ennek a mind kiterjedtebb nemes vetélkedésnek a zsûrijét én szoktam vezetni. A tudományos életbõl pedig azok a szegmensek érdekesek számomra, ahol közvetlen gazdasági érdekeken túl az ember, a társadalom élete jelenik meg. Úgy vélem, hogy a tudomány modelljei nagyon érdekesek, és csodálatosan matematizálhatók, aztán rájövünk arra, hogy az ember érzelemvilága, akarata, beidegzõdései is nagy szerepet játszanak a történésekben. Mondhatjuk, az érdek, az érték és az érzelem együtt befolyásolják életünket, így a pénzügyi folyamatokat is. Mélyen „bele lehet szeretni” ezeknek a kölcsönhatásoknak az elemzésébe, és ennek köszönhetõen szinte „örömkatonaként” élni pénzügyek világában, hiszen itt is minden mi magunkról, életünkrõl szól. Ha így éljük munkánkat, akkor rájövünk, a pénz – ha jól bánunk vele, tiszteljük, de nem bálványozzuk – nem átkozott dolog, hanem sok mindennek építõje, gerjesztõje, szabályozója, mely egyben kereteket is ad. Ennek a gon-

dolkodásnak, folyamatnak a része talán a PTE ETK-val a kapcsolat, s talán kezdeményezésükre az egyetem elismerése, a díszdoktorság is, amit nagyon nagy köszönettel vettem át. Mi motiválja a kutatásai során? Az életem ebbõl a szempontból két vágányon zajlik. Az egyik fontos feladatom a napi pénzügy stabilitása, az államháztartás-menedzselés gyakorlata és ennek vetületei. Tulajdonképpen ez hozta magával a másik fõ irányt is, az egyetemi oktatást és a kapcsolódó tudományos tevékenységet, melyet 20 éve mûvelek. A köszönõbeszédében többször említette a fenntartható fejlõdés fontosságát. Az egészségügyi gazdaságtannal kapcsolatban mikor beszélhetünk fenntartható fejlõdésrõl? Fenntartható fejlõdés nélkül az egészséggazdaság tekintetében sem tudna az emberi társadalom építkezni. Fantasztikus a fejlõdés az orvostudományban. Ugyanakkor az egészségügyi ellátás területén tele vagyunk olyan feszültséggel, amelyek megoldása még messze elõttünk van, hát a munkanélküliség vagy az emberi kilátástalanság is gyakran betegségekben jelenik meg, olyan embereknél is, akik egyébként nem lennének betegek. A tudomány ma már mindent meg tud oldani, a kérdés inkább az, hogy kihez, milyen arányban tud eljutni a segítség. Mindenkinek tudjuk-e biztosítani azt az ellátást, ami az õ emberi életét ki tudja szolgálni? Szolidárisak tudunk-e lenni, úgy építkezni, hogy a fenntarthatóság ne az átlag fenntarthatóságát jelentse, hanem az elesettek felemelését? Ezt finanszírozási összefüggésekbe rakni rendkívüli feladatot jelent. Pécsett ezt nagyon szépen mûvelik, érdemes kapcsolódni ezekhez a kutatásokhoz, és tanulni belõlük. Milyen kutatást tervez a közeljövõben? Van egy konkrét kutatás, mely a költségvetést vizsgálja: az orvosi fizetések, az egészségügy finanszírozása, az orvostársadalom megbecsülése az egészségügy helyzetének vonatkozásában. Borzasztóan leegyszerûsítõ, ha azt mondjuk, hogy kevés a pénz, hiszen számtalan folyamat vizsgálható ezzel kapcsolatban. A szegedi kollégáimmal közösen mûvelt kutatásaimban újabban a társadalmi várakozások politikát, pénzügyeket determináló szerepe jelenik meg, és természetesen ennek is vannak egészséggazdasági összefüggései. Az Ön számára miért fontos a díszdoktori cím? Mindenekelõtt azért, mert a honoris causa címeket egy ilyen, sokszáz éves hagyományt magáénak mondható egyetemen, mint a pécsi nem protokollból adományozzák, hanem szakmai elismerésként. Az autonóm gondolkodás, a tudomány értékeli a munkánkat, amit csak alázattal és köszönettel lehet fogadni. KÉKESI „Mandarin” Alexandra

UNIVPÉCS 5

Útjára indult a PTE jubileumi mozdony! A Nyugati pályaudvaron mutatták be az elsõ magyar egyetem alapításának 650. évfordulója elõtt tisztelgõ mozdonyt. Dr. Hoppál Péter, az Emberi Erõforrások Minisztériumának kultúráért felelõs államtitkára, Csépke András, a MÁV-START Zrt. vezérigazgatója és Dr. Bódis József, a PTE rektora által tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy színes programokkal készülnek Magyarország elsõ egyeteme jubileumi évében, melyek a tudományos konferenciáktól a világszínvonalú hangversenyig igen széles palettán szolgálhatják a hazai felsõoktatás és a magyar kultúra népszerûsítését. Az Országgyûlés tavaly döntött arról, hogy a pécsi egyetem alapításának 650 éves jubileuma alkalmából szeptember 1-ét a Magyar Felsõoktatás Napjává, az 1367-es pécsi egyetemalapítás emléknapjává nyilvánítja. Az indoklás szerint mindez nagyban elõsegíti a magyar felsõoktatás történelmi korokon átívelõ nemzetközi úttörõ szerepének hangsúlyozását, így a magyar tudomány eredményei, a magyar felsõoktatás nemzeti örökséggé válnak. Annak érdekében, hogy a kerek évforduló híre az ország minél több pontjára eljusson, a MÁV-START és a Pécsi Tudományegyetem közösen díszített fel egy, az egyetemalapítók, így V. Orbán pápa, Nagy Lajos király és Vilmos püspök számára emléket állító mozdonyt. A Siemens Taurus típusú jármû 2018. szeptember 1-ig viseli majd „ünnepi ruháját”, és addig hazánk és Ausztria vasútvonalán mintegy 340 ezer kilométert tesz majd meg, ami annyi, mintha nyolc és félszer megkerülné a Földet. A két intézmény együttmûködése nem újkeletû, hiszen már 2014 õszétõl a Budapest és Pécs között közlekedõ egyik InterCity-járat PTE IC néven szállítja az utasokat. A sajtótájékoztatóval egybekötött mozdonyavatáson Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora elmondta, hogy szeretnék méltó módon kifejezni tiszteletüket az egyetem alapítói elõtt, és ennek érdekében számos színvonalas programmal készülnek a szervezõk, nemcsak az alapítás napjára, tehát szeptember elsejére koncentráltan, hanem egész évben. A teljesség igénye nélkül a jubileumi ünnepségsorozat keretében már zajlik a Nemzetközi Tavasz, amely számos távoli ország kultúrájával ismerteti meg az érdeklõdõket, Pécsett rendezik meg a Magna Charta Observatory nemzetközi rektori konferenciát és a Magyarok II. Kulturális Világtalálkozóját, de a Nemzeti Agykutatási Program zárókonferenciájának is Pécs ad majd otthont. A fiatalok számára kiemelt esemény lesz a jubileum által áthatott Pécsi Egyetemi Napok, valamint az EFOTT, amelyet ugyan Velencén rendeznek, de a Pécsi Tudományegyetem

6 UNIVPÉCS

lesz a hivatalos házigazda. Szeptember elsején a várossal és az egyházmegyével közös díszünnepség részeként avatják majd fel az egyetemalapító Vilmos püspök és Nagy Lajos király szoborkompozícióját, de a mûvészet kedvelõi további élményekkel gazdagodhatnak: a PTE Mûvészeti Kara egy ünnepi oratóriummal, míg a Janus Egyetemi Színház egy Janus Pannonius életérõl szóló korhû színdarabbal készül a jubileumra. A részletes programsoroló a www.jubileum.pte.hu oldalon érhetõ el. A sajtótájékoztatón felidézhették a jelenlévõk a XIV. századot, a PTE Táncegyüttes tagjai ugyanis korhû ruhában középkori táncot adtak elõ, az 1367 tájékán ismert, és szakértõk szerint akkoriban népszerû zenére. KOTTÁSZ Gergely

Szelfizz mozdonnyal! PTE 650 Jubileumi Mozdony fotópályázat Találkoztál már a jubileumi mozdonnyal? Ne is hagyd elmenni nyom nélkül! Küldd el nekünk az általad készített mozdonyos fényképet, szelfit, mi pedig havonta PTE-s ajándékokat sorsolunk ki a beküldõk közt, a képeket pedig közzétesszük közösségi oldalainkon is. A mozdonyos pillanatképeket (egy beküldõtõl legfeljebb hármat) a PTE Marketing Osztálya várja a http://www.facebook.com/PTE1367 oldalon 2017. október 31-ig a neved, a kép helyszínének és készítésének idõpontjának megjelölésével! November 2-án zárósorsolást tartunk, melyen minden addigi fotó beküldõje részt vesz. A fõdíj egy PTE-élmény. További info: http:/www.pte.hu/szelfizzmozdonnyal

Fotók: Csortos Szabolcs UNIVPÉCS 7

PTE Info Pont

Február 14-én nyitotta meg kapuit a PTE Információs Pontja a pécsi Széchenyi tér 2. szám alatt (a Városháza épületében). Az idén alapításának 650. jubileumát ünneplõ Pécsi Tudományegyetem a városlakókhoz és a városba érkezõ látogatókhoz szeretné közelebb hozni az egyetemi élet mindennapjait, és betekintést engedni a jubileumi programsorozat eseményeibe, lehetõséget teremtve ezzel a közös ünneplésre. A Pécs Pontban a Magyarország elsõ egyetemével kapcsolatos információkat minden délután 14.00–17.00 óra között egyetemünk hallgatói adják tovább az érdeklõdõknek. A helyszínen az egyetem kiadványai és magazinjai is kézbe vehetõk, valamint az egyetem legnépszerûbb ajándéktárgyainak megvásárlására is lehetõség nyílik. Nyitvatartás: 15–18 óra között. (K. A.)

Minden évben valami újat, mindig a legújabbat!

Jeles évfordulókból nincs hiány: a pécsi egyetemalapítás 650., a tudományos eredmények gyakorlatba való átültetésérõl szóló Science&Practice nemzetközi konferencia a 35., a Magyar Mérnöki Kamara fennállásának 20., a Pollack Expo 11. rendezvényét ünnepli – egyebek között egy 3D virtuális oktatólabor kialakításával, ami elsõsorban a mérnökképzést szolgálja majd, s ebbõl Pécsett ez az elsõ. A PTE Mûszaki és Informatikai Kara minden évben február végén – március elején rendezi meg az intézmény elõdjének nevét viselõ Pollack Expot, a pécsi Expo Centerben. A kiállításon nemcsak a tanulás, de a munka oldaláról is ki lehetett próbálni a virtuális teret, például lehetett virtuálisan hegeszteni is, vagy éppen szó szerint kézzel-lábbal irányítani drónokat, amik zümmögõ bogarakként, akrobatikus pörgéseket is bemutatva repkedtek a látogatók feje fölött. (H. É.)

8 UNIVPÉCS

Lezajlott a világ magyarságának kulturális találkozója Második alkalommal rendezték meg Pécsett a Magyarok Kulturális Világtalálkozóját, a Pécsi Tudományegyetem és a Határon Túli Magyarságért Alapítvány szervezésében március 31–április 2 között. Az eseményre 15 országból több mint száz magyar résztvevõ érkezett, akik között a világ számos tájáról elismert magyar közéleti, kulturális és tudományos személyiség is jelen volt. Az esemény a Kárpát-medencei Felsõoktatási Kerekasztal szimpóziummal kezdõdött, melyen Bódis József rektor és Zeller Gyula rektorhelyettes köszöntötte a vendégeket. Az elõadók között Tarrósy István külügyi igazgató ismertette az egyetem nemzetközi stratégiáját. Jarjabka Ákos, a PTE Diaszpóra Projekt vezetõje röviden összefoglalta a PTE Diaszpóra Projekt Hálózat céljait, legfontosabb részleteit. A PTE Diaszpóra Projekt Hálózat Alapító Chartáját ehhez kapcsolódóan szombaton írták alá a konferencia elnökségének tagjai. A szimpóziumot Muity György, a PTE Pályázatmenedzsment és Innovációs Igazgatóság igazgatója az idei pályázati lehetõségekrõl szóló elõadása zárta. Ezt követõen vitaülésre került sor: e mûhelymunka célja az volt, hogy a résztvevõk közötti közös pályázati és együttmûködési lehetõségeket körvonalazni lehessen, s remek alkalomnak bizonyult arra, hogy a meghívottak õszinte beszélgetéseket folytathassanak és új kapcsolatokat teremtsenek, mely tovább segíti a Kárpát-medencében mûködõ magyar egyetemek szinergikus fejlõdését. A második, szombati napon Páva Zsolt, Pécs polgármestere a konferencia nyitóbeszédében hangsúlyozta: e megyeszékhely mindig is fontos helye volt a magyarság kulturális életének. Hoppál Péter kultúráért felelõs államtitkár kiemelte, hogy a magyar kultúra ápolása és gondozása felvirágoztatásért állandó munkát folytatnak, melynek folyamatosan érik be a gyümölcse. Hangsúlyozta azt is, hogy lényeges vállalásokat tett a kormányzat a mûvészeti, történelmi és emlékezetpolitikai témájú emlékévekkel, amelyek üzenetét minden közösséghez próbálják eljuttatni, ezeken a határon túli és a diaszpóra magyarság is részt vesz. Szilágyi Péter, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelõs helyettes államtitkára a legfontosabb kormányzati feladatnak nevezte a magyarság újraegyesítését. Szász Jenõ, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke szerint az elmúlt század fájdalmait úgy lehet a leghatékonyabban orvosolni, ha a szórványmagyarság a lehetõ legtöbb területen erõs és koherens hálózatot épít ki. A rendezvényt az esti Diaszpóra Projekt Hálózat alapító díszvacsorája koronázta meg. SZATNIK Szilvia

További info: http://jubileum.pte.hu

Az egyetemalapítási jubileum jegyében rendezett Nemzetközi Tavasz elsõ eseménye a PTE ÁOK Angol–Német Hallgatói Önkormányzatának immár huszonhárom éves hagyománnyal bíró Nemzetközi Estje volt. A PTE-en több mint 3800 külföldi hallgató tanul, akik összesen 105 országból érkeztek Pécsre. Mintha mindannyian az Expo Centerben lettek volna március 11-én. A kavalkádban nemcsak csinos ruhakölteményekbe, de sok gyönyörû autentikus viseletbe öltözött fiatalt is látni lehetett. A nagyteremben egy hatalmas félkörben tárult a szórakozók elé az a sok asztal, melyeket az itt tanuló külföldi hallgatók pakoltak tele szülõhazájuk nemzeti ételeivel. Büszkén, hatalmas mosollyal szedtek mindenkinek az asztal mögött állók, a kíváncsiskodók pedig mohón vetették rá magukat a falatokra. Az egybegyûlteket Bódis József rektor és Miseta Attila dékán üdvözölte, majd kezdetét vette a mûsor a nagyszínpadon: az itt tanuló norvég hallgatók kórusa, a Tinnitus nyitotta a sort, s a mindig õrült jó hangulatot teremtõ spanyolok zárták az eseményt. (H. É.)

Nemzetközi

Est

Fotó: Csortos Szabolcs

Nemzetközi Tavasz Noruz A perzsa újévet több mint 300 millió ember ünnepli világszerte, a szó jelentése: „új nap” vagy „napfény”. Az idõpontja tavasz elsõ napja, vagyis idén március 20-án, 13:58:40-kor kezdõdött a teheráni helyi idõ szerint, és 12 napig tart. Ezt az ünnepet osztották meg velünk a PTE perzsa hallgatói az orvoskar aulájában. Az est házigazdája Mohammad Salar Shirkhani volt. (K.K.)

Lenyomatot hagy az életünkön

Fotó: Csortos Szabolcs

És elhúz mellettem egy zöld-sárga tuktuk! Indiai Estet tartottak a Nemzetközi Tavasz keretében március 22-én. Ennyi a tény. A többi a varázslat. Mintha egy tuktuk húzott volna el mellettem, vezetõjén papucs, fehér nadrág és sötét póló. Az utca oldalán fûszerárus próbálja meggyõzni vásárlóját, hogy nagyobb adagot vegyen a kurkumából. Érzem a fûszerek erõs, gazdag illatát. Zajlik az élet a városban. Körülöttem. Velem. Aztán megszakad minden, és ismét a Mûvészetek és Irodalom Házában ülök. (K.M.A.) Fotó: Csortos Szabolcs

„650 év, gratuláljunk érte!” – Indonéz Est Indonéziát 18 100 sziget alkotja, ebbõl 6000 szigetén élnek emberek, melyek népessége 250 millió fõ. Magyarországon kevesebb, mint 10 millióan élnek, ebbõl négy indonéz, akik Pécsett élnek, pontosabban tanulnak a PTE-n. Rengetegen érkeztek az Indonéz Estre, melyet a Mûvészetek és Irodalom Házában tartottak. A Pécsett tanuló indonéz fiatalok táncai sorban követték egymást. Még az indonéz nagykövetasszony személyi asszisztense is elõrukkolt egy hagyományos indonéz tánccal – ha leváltaná a nagykövetasszony, azt hiszem, a táncmûvészetben könnyen elhelyezkedhetne. (V.N.) Fotó: Márk Mirkó 10 UNIVPÉCS

Az Ázsiai Napok elsõ programjaként a kínai gyógymódokhoz erõsen kötõdõ növényekbõl készült kiállítás nyílt meg március 20-án a Tudásközpontban, melyet az Egészségtudományi Kar Konfuciusz Központja szervezett. A bejáratnál egy kínai sárkány fogadta az érdeklõdõket. A növénylenyomatokból, és azok angol nyelvû gyógyászatban betöltött szerepének leírásából álló tárlat megnyitója után Csütörtök Krisztina tartott elõadást. A kínai gyógymódokról sok ellentmondásos hír kering, s bár a nyugati világ modern kórházaihoz hasonló intézményekben gyógyítanak ott is, nem feledték el a hagyományos kínai módszereiket. Mivel legalább 3000 éves a kínai orvoslás, nem a mai fogalmakat, hanem egy sajátos szimbólumrendszert használnak a gyógyító folyamatok leírására – mondta Csütörtök Krisztina. A kínai orvoslás sokkal inkább az egyénre koncentrál: egy fejfájás esetén fontos az is, hol, mennyire, mikor, hogyan fáj az illetõ feje, milyen életmódot folytat és milyen egyéb betegségei vannak – ennek megfelelõen állítják össze a számára megfelelõ gyógynövénykomplexumot. A kínai gyógynövényrõl és a gyógyításról szóló tudás a kínaiak mindennapjaiban is megjelenik: az ételekbe csempészve a napi életvitel része a gyógynövények használata. HARKA Éva

Hány jó ember fér el egy jurtában? Egy pöttöm, fura, fehér sátor a pécsi Kossuth téren, március 24-én. El tudnám képzelni, hogy akár ott is maradjon a tér közepén. Bár a jurtát nem erre találták ki: az egész építmény súlya nem haladja meg a 100 kilót, és kábé egy–másfél óra alatt össze- vagy szétszerelhetõ. Ez azért fontos, mert a mongolok vándorolnak, így a lehetõ leggyorsabban és legkönnyebben tudják biztosítani a lakhatásukat. A tetején középen egy kerek lyuk van – Batbayar Zeneemyadar nagykövet elmondása szerint a kegyetlen hidegben az ezen át szûrõdõ árnyékokból, mint egy fura napórából meg lehet állapítani, mennyi az idõ, érdemes vagy ki kell-e merészkedni a jurtából. De mielõtt még az a meglepõen sok ember az alacsony ajtócskán keresztül bebújt volna a jurtába, az itt tanuló mongolok különféle produkciókkal szórakoztatták azokat, akik kíváncsiak voltak a kultúrájukra. A jellegzetes mongol hangszereken túl a leginkább a mongolokra jellemzõ énekhangot is megmutatták: ez egy nagyon mély torokhang, s úgy tartják, erre csak õk képesek. (H. É.)

Fotó: Csortos Szabolcs

Kanada, magyarok Isabelle Poupart, Kanada nagykövetasszonya tartott elõadást március 28-án az Ifjúság úti campuson. A diplomata elmondta: idén ünnepli országa alapításának 150. évfordulóját, mely igen rövidnek tûnhet a magyar felsõoktatás idei 650 éves kezdetéhez képest. A nagykövet elmondta: több mint 320000 magyar származású kanadai állampolgár él náluk. Az elõadás után Isabelle Poupart a hallgatók kemény kérdéseit is megválaszolta. Aznap nyílt a TTK–BTK aula felsõ szintjén a Magyar Exodus címû kiállítás is, mely annak a közel 40000 menekültnek állított emléket, akik az 1956-os forradalom után jutottak ki, és telepedtek le Kanadában. (H. É.)

Nemzetközi Tavasz Amerika hangja

‘56

Eközben Etiópiában Dr. Jan Záhork tartott elõadást Etiópiáról április 6-án az Ifjúság úti campuson. Etiópia az elmúlt 10–15 évben komolynak számító gazdasági növekedést tudhat magáénak, ám ez csak egy szûk elit jólétét biztosítja. Két éve a kormány ún. Addisz-Abeba mesterterve kapcsán tüntetések kezdõdtek, melyek apropóján 2016 õszén szükségállapotot vezettek be. A szakember nem volt túl optimista: a legtöbb etióp szeretne ugyan változtatni, de a jelenlegi kormánypárton kívül nem lát más alternatívát. (H. É.)

Migráció Afrika szarván Az ezzel a címmel rendezett kerekasztal-beszélgetésen Tarrósy István, a PTE külügyi igazgatója moderálásával beszélgetett Dr. Jan Záhorík, Berhanu Beyene profeszszor és Dr. Marsai Viktor április 7-én a Mûvészetek és Irodalom Házában. A felmérések alapján a migránsok több, mint 80%-a a kontinensen belül mozog, legtöbben az életüket fenyegetõ veszélyek elõl menekülnek, és a munkaerõ-piaci lehetõségeket keresik. A szakemberek szerint a migráció természetes jelenség, ugyanakkor sokaknak jelent hatalmas üzletet: az erre szakosodott emberkereskedõk milliókat kaszálnak, bevételeik egyértelmûen összeköthetõk a szervezett bûnözéssel. (H. É.)

Diplomata kerekasztal Algéria, Angola, Ausztria, Fehéroroszország, Chile, Horvátország, Ecuador, Franciaország, Németország, Indonézia, Kuvait, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Palesztina, Fülöp-szigetek, Portugália, Szaúd-Arábia, Szerbia, Szlovákia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svájc, Vietnám diplomatái gyûltek össze április 5-én a Tudásközpontban. A fõ téma a társadalmi diplomácia volt. A hallgatók kérdéseket is feltehettek, majd személyes beszélgetésre is módjuk nyílt. (H. É.) Fotók: Csortos Szabolcs

Fotó: Márk Mirkó

A kiváló magyar jazzformáció egy érdekes történetet idézett fel március 29-én a Zsolnay Negyed E78-as termében. A koncerten ugyanis elõadtak néhány szerzeményt azok közül, amelyeket 1956-ban magyar jazz-zenészek vettek fel titokban, az akkori amerikai fõkonzul, Ernest Nagy által bérelt stúdióban. A felvételt kicsempészték az USÁ-ba, ahol lejátszották Willis Conover Jazz Hour címû mûsorában az Amerika Hangja rádióban. E ritka hanganyagra a JazzMan néhai fõszerkesztõ-helyettese, Csányi Attila hívta fel a budapesti nagykövetség figyelmét. Az eredeti magyar számok mellett az 50-es évek jazzmuzsikáját idézte fel Magyarország egyik kiemelkedõ formációja, a 2000-ben alakult Balázs Elemér Group.

Varázslat!

Vibrál és ritmusra mozog az egész világegyetem: a Nap, a Hold, a csillagok, még a fekete lyukak is forognak. Mintha egy darab végtelen ûrt rejtett volna magába minden afrikai dob ezen a különleges esten. Õsi ritmusok visszhangozzák a szívdobogásunk, s a táncolni nem merõ félénkek arcán is látszik, ahogy belül dübörögnek. Csak a lelkünk nem kongott. Ilyen volt az Afrikai éjszaka, a Nemzetközi Tavasz keretében a Zsolnay Negyedben, április 6-án.

Fotó: Csortos Szabolcs

Eddig az volt az álmom, hogy kijussak egy olimpiá ra, és ez teljesült. De van nak még komoly céljaim: evés közben jön meg az ét vágy. Cirjenics Miklós (TTK)

14 UNIVPÉCS

Tíz éve sportolok versenyszerûen, triatlonozom. Szeretnék profi sportolóként nemzetközi szinten eredményeket elérni, Európa- és világbajnokságokon versenyezni. Mester Dóra (ETK)

A kutatásom az alternatív vitarendezési metódusokról szól, ami a közigazgatási hatósági eljárás speciális területe. Azért érdekes, mert egy ilyen jogviszonyban ritkán kerül szóba, hogy az ügyfelek mediátor segítségét kérjék hatósági ügyeik intézésében. Hohmann Balázs (ÁJK)

TEHET

Az identitás–lokalitás projek tünkkel pályáztam, melyen 3-4 éve dolgozunk. A célja az, hogy egy hátrányos helyzetû településen erõsítsük a lokális identitást: azt találtuk ki, hogy egy társasjátékot hozunk létre, a helyi általános iskolások be vonásával. Mayer Szilvia (BTK)

Talán a tavalyi világbajnok ságon az egyéni második helyemre vagyok a legbüszkébb, mégpedig azért, mert tavaly volt az elsõ év, hogy én magam találtam ki az egyéni gyakorlatomat. Bali Dániel (KTK)

Célom, hogy népszerûsítsem a népzenét és a népi kultúrát. Továbbá, hogy a ma nagyon népszerû népzenei feldolgozások mellett az autentikus és tiszta, adatközlõktõl gyûjtött népzenét is megismertethessem a fiatalokkal. Orlovácz Katalin (ÁOK) Fotók: Márk Mirkó

SÉGEK

UNIVPÉCS 15

Az opera minden,

Interjú Nagy Johannával, a PTE tehetségkövetével

csak nem unalmas Miért volt fontos számodra a tehetségköveti cím? Az operát sokan tartják unalmasnak, mert egybõl arra gondolnak, hogy ez az, amikor nagydarab énekesek külön hangosítás nélkül magas hangon énekelnek, és az egész nagyon sokáig tart. Én viszont úgy gondolom, hogy ez nem unalmas mûfaj, hanem nagyon is élõ, van vicces és drámai oldala. A tehetségköveti cím révén is az operát szerettem volna közelebb hozni az emberekhez, úgy gondoltam, hogy arra használom, hogy felhívjam az operára a figyelmet. Mióta foglalkozol az operával? Mióta az eszemet tudom! (nevet) Konkrétan másfél éves koromban ért az elsõ élmény: egy operaénekest hallottam skálázni, azonnal megálltam, figyeltem, és én azóta énekesnõ akarok lenni. A szüleim is észrevették, hogy mennyire megérintett akkor az éneklés. Hétévesen kezdtem el zenélni tanulni, akkor zongoráztam, 13 éves korom óta pedig énekelek, klasszikus hangképzést kaptam. Hat éve vettek fel a Mûvészeti Karra alapszakra, onnantól behatóbban foglalkozom az énekléssel. Elvégeztem a magánének mûvésztanár szakot, illetve tavaly elvégeztem az operaének szakot is, így 3 diplomával, egy alap- és két mesterdiplomával a zsebemben tanítok és meghallgatásra járok. Mindig nagy örömmel tölt el, ha szerepelhetek, de emellett a tanítás vágya is fontos a számomra. Jelenleg az Eck Imre Alapfokú Mûvészeti Iskolában vagyok magánénektanár, 20 növendékem van, köztük gimnazisták és általános iskolások is. Az operában mi az, ami nem unalmas? Minden egyes karakternek megvan a saját zenéje, amit az még tovább árnyal, hogy mindenki a saját felfogásmódjában játssza el az adott szerepet. Úgy gondolom, hogy ebben nagyon sokat számít az, hogy mi mit gondolunk az egyes karakterekrõl, hiszen ettõl lesz olyan személyes. Mondjuk, ha eljátszom Susannét a Figaro házasságából, az az én Susanném, az, ahogy én látom õt, s legtöbbször beleszövöm a személyiségem egyes jellegzetességeit is. A karaktereken túl maga a zene az, ami sosem unalmas – sõt, szerintem egyenesen fantasztikus, imádom! Azt mondod, keveseknek adatik meg az, hogy rácsodálkozzanak a az operára, ahogy te tetted – szerinted hogyan lehetne ezen változtatni? Szerintem minél korábban meg kellene ismertetni ennek a mûfajnak a szépségeit a gyerekekkel, akár már óvodában is. Vannak erre ún. ringató foglalkozások, amikre 3–4 éves gyerekeket

16 UNIVPÉCS

viszek és népdalokkal és gyermekdalokkal ismertetik meg õket, de általános iskola elsõ osztálytól kezdve akár mindig csak egy picit lecsípve az énekórából be lehetne mutatni, hogy az opera egyáltalán nem veszélyes mûfaj. Vannak kifejezetten erre írt operák, például Mozart A varázsfuvolája, ami kifejezetten gyerekek számára jelenthet jó talajt, amin megvethetik a lábukat. Ilyen beavatás jellegû volt például a Pécsi Nemzeti Színház Mesés opera sorozata, amelyben én is több alkalommal szerepeltem: az operák legismertebb részeit válogattuk ki, majd narrátorral kísérve kerek történetet szõttünk belõlük. Beöltöztünk a jelmezekbe. Amikor gonosz boszorkány voltam, egy óriási nyalóka volt a varázspálcám – ez is nagyon tetszett a gyerekeknek. Élõvé tettük számukra ezt a mûfajt. Ha operát énekelsz, az mennyiben más, mint amikor más dalokat adsz elõ? Az operában az énekhang és a színészi képesség egyenrangúak. Személyiségeket játszunk el, és én éppen ezt szeretem benne. Voltak olyan szerepek, amik távol álltak attól, mint amilyen én a való életben vagyok. Nagyon élveztem, hogy meg kellett találnom az utakat a tõlem távol álló szerepekhez. Például volt, hogy egy kurtizánt játszottam, és mutogatnom kellett magamat, ami rám egyébként nem jellemzõ. Volt, hogy gonosz boszorkányt játszottam és azt, hogy gyerekeket eszem – ebbe is belejöttem. Szeretek utánaolvasni a szerepeimnek, így akkor például annak jártam utána, hogy miért nem kedvelték a boszorkányokat az emberek. Olvastam arról, hogy vannak olyan ázsiai színpadok, ahol feliratozzák az operákat. Errõl mit gondolsz? Magyarországon is van ilyen. Úgy gondolom, hogy vígoperát érdemesebb magyarul énekelni, hogy a közönség ne fáziskéséssel olvassa, hanem egybõl megértse az elénekelt poénokat. Szerintem a magyar nyelvû operajátszás nagyon fontos, bár eredeti nyelven sokkal egyszerûbb énekelni, hiszen a zeneszerzõ kifejezetten arra az adott nyelvre írta a darabot. Az operaénekesi képzés során tanultátok ezeket a nyelveket is? Nagyon komplex volt a szak. Egyrészt énekeltünk is különbözõ nyelveken, voltak például idegen nyelvû szerepgyakorlatóráink franciául, oroszul, németül, olaszul, latinul. Voltak színpadijáték-óráink, amikor a színészi mesterséget tanultuk meg. Például azt, hogyan kell elesni a színpadon úgy, hogy valójában ne üsse meg magát az ember; hogyan kell színpadi pofont adni; hogyan kell megcsókolni úgy a másikat, hogy ne csókoljam szájon, de a közönség úgy lássa, mintha valóban

Fotó: Csortos Szabolcs

megcsókoltam volna az illetõt. Voltak magánénekórák, amiken a hangképzést, a technikát tanultuk a mesterekkel, illetve mellette alapszakon szolfézs, összhangzattan. Mi a kedvenc operád és karaktered? Mozarttól a Figaro házassága, és a már említett Susanne. Nagyon közel érzem magamhoz ezt az operát. Állítólag édesanyám, amikor terhes volt velem, rengeteg Mozartot hallgatott – én hiszek az ilyesmiben, szerintem ez hatással volt az én operajátszásomra, talán emiatt a szívem csücske minden Mozart-ária és -opera. Milyen szerepálmaid vannak? Az elsõ operaélményem Verdi Rigolettója volt, ott Gilda szerepe nagyon megfogott, egyszer szeretném elénekelni. Verdi Traviatajából a címszereplõ Violettát, és A denevérbõl Rosalinda vagy Adél szerepét szeretném – de estig tudnám sorolni... olyasmiket szeretnék énekelni, amikrõl úgy érzem, közel állnak a karakteremhez. Most szinte csak klasszikusokat említettél. A 21. században milyen operák vannak? Ma is írnak operákat, általában nehéz dallamvilággal, de érdekes témákban. Hogy egy korábbi példát mondjak: Menotti 1946-os A telefon címû húszperces, egyfelvonásos operája arról szól, hogy Ben hiába szeretné megkérni Lucy kezét, nem tudja, mert állandóan csöng a telefon – végül telefonon teszi fel a lánynak a nagy kérdést. Szerintem abszolút a zeneszerzõ fantáziájától függ, hogy mit hoz ki ebbõl. Ha jó rendezõvel akad össze az ember, aki a helyén kezeli az adott operát, akkor igen érdekes elõadás lehet belõle. De bevallom, komplett kortárs operát még nem énekeltem, csak áriákat egy-egy darabból.

Énekesnek lenni mennyire életmód? Sok mindent megkíván amit, ha civil foglalkozásom lenne, nem kéne betartanom, figyelek arra, hogy egészségesen étkezzem, hogy mozogjak, a hideg üdítõk, nagyon meleg dolgok tiltottak, télen is állandóan orrig érõ sállal megyek mindenhova, nehogy valamit elkapjak. Ez egy különleges életforma. Ha példaképet kellene mondanod, kiket mondanál? Példaképet azért nem választottam magamnak, mert minden egyén más és más személyiség, így különbözõ utakat járunk be. Akit szívesen hallgatok és akinek a hangját, technikáját, játékmódját igyekszem ellesni, az Edita Gruberova. Van egy orosz származású hölgy, akinek most ível föl a karrierje, Venera Gimadieva, aki fantasztikus, mind elõadásban, mind színészi játékban, egyszerûen lenyûgözõ. Persze szeretem a klasszikusokat, Joan Sutherlandet, Luciano Pavarottit is hallgatni. Ha nem énekest kellene mondanom, akkor édesanyám a nagy példaképem: õ sok mindenen ment keresztül az életben, nagyon tisztelem és szeretem, õ pedig mindenben támogat engem – nekem ez nagyon sokat jelent. Ha az ember végez egy ilyen szakon, a pályája viszonylag determinált. Mennyire van esélyed a nagyok közé bekerülni? Azon vagyok. Sok mindenen múlik, jókor kell jó helyen lenni, szerencsésnek kell lenni, hogy pont akkor egy olyan embert keressenek egy szerepre, amilyen én vagyok. Meglátjuk, hogy mit hoz az élet. Mindenesetre nagyon nyitottan állok mindenhez, igyekszem magamhoz mérten a legtöbbet adni, és nagyon elhivatott vagyok mind a tanítással, mind az operaénekléssel kapcsolatban. HARKA Éva UNIVPÉCS 17

Fotó: Csortos Szabolcs

Szükség van modern megoldásokra Interjú Czigler Andrással, a PTE tehetségkövetével Minek köszönhetõen nyerted el a tehetségköveti címet? Elvégeztem a programtervezõ informatikus BSc-t az ELTÉn, de rájöttem, hogy nem gépekkel szeretnék foglalkozni, hanem embereken szeretnék segíteni – ez talán klisének hangzik, de ettõl még igaz. Végzés után jelentkeztem a pécsi orvoskarra. Meg kell jegyeznem, hogy alapvetõen az a véleményem, hogy sokkal jobb itt lenni, mint Pesten. Szederkényi vagyok, és valószínûleg ez is közrejátszott abban, hogy a nagyvárosi élet egyáltalán nem tetszett, fõleg az a személytelenség nem, ami az egyetemen végig jellemzõ volt szerintem. Itt viszont rögtön százezer barátom lett, a csoportok is úgy lettek összerakva, hogy az összetartás jó legyen. Ráadásul sikerült a számítástechnikát és az orvostudományt összekapcsolnom: harmadévesen egy szerencsés véletlen folytán az Élettani Intézethez kerültem 18 UNIVPÉCS

TDK-sként, és ott szükség volt arra a szaktudásra, amit korábban megszereztem. Régóta foglalkoztak gyerekek tompalátás szûrésével, egy olyan informatikai rendszert szerettek volna fejleszteni tabletre, amivel ezt gyorsan és hatékonyan meg lehet tenni. Ezen kezdtünk el dolgozni egy évfolyamtársammal, és fejlesztettünk is egy szoftvert, egyelõre fõleg kutatásokhoz, de célunk, hogy a gyakorlatban is megjelenjen ez az eszköz. Már vannak nemzetközi partnereink is: egy spanyolországi kapcsolat révén ott is több gyermeket sikerült az eszközünk segítségével szûrni. Miért van szükség egy ilyen programra? Gyakori betegség a tompalátás, ami voltaképpen azt jelenti, hogy az egyik szemét a gyermek nem használja rendesen kancsalság vagy törési hiba miatt. Viszont ha erre

nem figyelünk oda, akkor csak a másik szemét használja, és emiatt nagy különbség alakul ki a két szem között, ami a térlátás elvesztésével vagy meg nem szerzésével jár. Ráadásul 7–10 éves korban az agyban ezek a fejlõdési folyamatok lezárulnak, vagyis csak addig az életkorig lehetne ezen segíteni. A terápia nagyon egyszerû is lehet, sokszor elég annyi, hogy le kell takarni a jó szemet egy meghatározott idõre, és így visszanyeri a tökéletes látását az addig gyengébb szem is. Eddig milyen szûrést használtak erre, hol van ebben a folyamatban az informatika szerepe? Háromdimenziós, mozgó képeket vetítünk, melyekkel könnyebben észre lehet venni, hogy a gyermeknek van-e térlátása. Már hároméveseken is elvégezhetõ, egy piros-zöld szemüveg kell hozzá, és csak annyit kell megmondaniuk, hogy az ábrában a térben elrejtett E betû merre áll – ha nem látja, szakorvoshoz irányítjuk. Az ún. Lang-tesztet használták eddig, ami viszonylag régi módszernek számít. Úgy éreztük, ez a teszt nem elég érzékeny, sok tompalátó gyermek átcsúszott rajta. Természetesen nem vetettük el azt a tesztet, hanem a fejlesztésünkkel együtt ezzel is megvizsgálják a gyermekeket, így nemcsak a kis páciensre kapunk biztos adatot, de a két módszer is összehasonlítható. Az eddigi tapasztalatok szerint az új teszt pontosabb. Elég rögzültnek érzem a korábbi szûrõvizsgálatok bevett rendjét, szerintem van, hogy szükség van a modernebb megoldásokra. Ma például már akár felnõtteknél is megpróbálják javítani a látást, holott eddig az volt a koncepció, hogy 7–10 éves kor után ez már nem javítható. Ma viszont már vannak adatok arra, hogy igenis javítható – például számítógépes játékokat terveztek, melyek révén ráerõltetik a páciens gyengébbik szemét arra, hogy használja, és ezáltal az újra „bekapcsol”. Csak szakorvosok számára lesz elérhetõ ez a teszt vagy bárki hozzáférhet? Eddig egy komplexebb szûrõvizsgálat részeként a szakemberek segítésére szántuk, akik elvégeznek más teszteket is, amelyek leginkább a kancsalságot vizsgálják. Viszont lehet, hogy ez változni fog, és egy online felületen bárki bárhol el tudja majd végezni ezt a tesztet – csak azt kell meg-

oldani, hogy ehhez a megfelelõ 3D-s szemüveg is a rendelkezésre álljon. A megoldás talán egy otthon is elkészíthetõ színszûrõs szemüveg lenne, de még nem forrt ki teljesen, hogyan fogjuk ezt megoldani. Hosszú távon is a szemészettel akarsz foglalkozni? Sokkal jobban érdekel az agy; idegsebész szeretnék lenni. Szeretnék manuálisan dolgozni, viszont a kutatási tevékenység ott is ugyanúgy elvárt. Egyébként a tompalátás nem is a szem problémája: a lényeg, hogy az agyban nem épülnek ki a megfelelõ kapcsolatok. EEG-vel is vizsgáljuk a térlátást, ezzel két éve foglalkozom. Ennek a módszernek az az elõnye, hogy az agyból el tudjuk vezetni az elektromos jeleket, így mi tudjuk, hogy a páciens látta-e vagy sem az adott képet vagy stimulust, így például arra sincs szükség, hogy ezt szóban jelezze, ezért már csecsemõknél is lehet látásteszteket végezni. Van más projekt is, amiben részt veszel? Igen, ez pedig egy hepatitiszszûrõ alkalmazás, amelyet szintén telefonra fejlesztünk. Ez valójában egy kérdõív, néhány kérdésre kell válaszolni, és az eredmény arra utal majd, hogy az illetõ milyen kockázati csoportba tartozik, vélhetõen hepatitiszes-e vagy sem, és ez alapján irányítjuk el a megfelelõ szûrõállomásra. A Májbetegekért Alapítvánnyal mûködünk együtt, õk állítják össze a kérdõívet, egy évfolyamtársammal és egy már végzett orvos barátommal dolgozunk közösen a kivitelezésen, én foglalkozom a programozással. Egyébként az alkalmazás alapkoncepciója hasonlít a Lung-screenéhez, ami szintén PTE-s fejlesztés, de mindkettõ nagyon speciális terület, és mindkettõnél fontos, hogy a kezelés is adott legyen. A hepatitisz esetében azért hasznos egy ilyen telefonos alkalmazás, mert hosszú lehet a fertõzés után a lappangási idõ, és emiatt sokszor nem, vagy késõn ismerik fel a betegek – pedig a következmény súlyos, mert májcirrózis, majd májrák alakulhat ki, amelyek évtizedes lefolyásúak ugyan, de megelõzhetõk lennének. A hepatitisz kezelése egyelõre drága, de az állam támogatja. Elõbb-utóbb kiirtható lesz ez a vírusfertõzés – ám ehhez meg kell találni a már megfertõzött embereket. Ezzel a programmal egyértelmûen az a cél, hogy minél több embert elérjünk vele. Várhatóan tavaszra állunk elõ a mobilapplikáció egy korai változatával. HARKA Éva

www pont univpecs pont com UNIVPÉCS 19

Ezeknek a feladatoknak íze van! – mondta a gyõztes csapat egyik tagja. A Kreatív Történelem Tanulmányi Verseny nyerteseivel beszélgettünk. A Kreatív Történelem Tanulmányi Verseny a PTE BTK Történettudományi Intézet szervezésében valósult meg, melynek keretében középiskolás csapatok mérettethették meg magukat. A három fordulóból álló verseny témaköre idén az „érett középkor” nevet kapta, mely a humanizmus, reneszánsz, középkori városok és egyetem témák köré szervezõdött. Az eredményhirdetésre március 25-én került sor. A nyertesek az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium 11. osztályos növendékei, csapatuk pedig a Goliárdok nevet viseli. A tagok név szerint: Bekker Zsófia, Béres Adél, Kamasz Klaudia, Kaltenecker Bálint. A srácok hetedik osztályos koruk óta ismerik egymást, számos versenyen indultak már ezzel a csapatfelállással. Azt mondták, az osztályukban náluk sokkal nagyobb „zsenik” is vannak töri fronton. A verseny elõtti nap délelõttjén még elsõ órára beültek, és a vonatút alatt vágták össze azt a bemutatkozó videót, amit a verseny napján prezentálniuk kellett. Teljesen odavoltak a többi csapat beadott munkájáért. Miért indultatok a versenyen és miért tartottátok fontosnak a részvételt? Béres Adél: Nagyon összeszokott csapat vagyunk, közeli barátok, már több versenyen is részt vettünk ebben a felállásban. Az elsõ projekt, amiben együtt dolgoztunk, a francia forradalommal foglalkozott. Egy újságot kellett létrehoznunk, korabeli írásokkal, hirdetésekkel. Milyen volt maga a verseny? Melyik volt a kedvenc feladatod? Bekker Zsófi: Szerintem jól megállta a helyét a kreatív töri név. Nekem a második forduló tetszett különösen, itt egy fiktív egyetemet kellett alapítanunk. Nagyon nagy mozgásteret kaptunk! Bármilyen középkori eseménybe, idõszakba belehelyezhettük az általunk megálmodott egyetemet, ennek következtében viszont igazán el kellett mélyíteni a tudásunkat a kiválasztott korszakkal kapcsolatosan. Egy fiktív dolgot valós körülmények közé beépíteni nagyon nehéz, mivel adott, megtörtént események közé kellett befûznünk a saját „kis világunkat”. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és különösen tetszett, hogy nem a lexikális tudásunkat kellett elõtérbe helyezni. Nagyon sok versenyen csak a kérdés és válasz számít, míg a kreatív énünk nem tud megjelenni.

20 UNIVPÉCS

A felkészülés során mi volt a legnehezebb feladat, mivel kellett a verseny alatt legtöbbet vívódni? Kaltenecker Bálint: Nehéz kérdés. Igazából nekünk mindig az idõbeosztás a nehéz. Úgy fejeztünk be minden elõfeladatot, hogy éppen készen lettünk. Az elsõ fordulónál postára kellett adni az általunk készített projektet. A posta már bezárt, így meg kellett keresnünk az egyetlen budapesti éjjel-nappali postát, ennek köszönhetõen este kilenckor sikerült feladni a levelet. Persze erre nem vagyunk büszkék, de sajnos tényleg így jött ki. Emellett nagyon körültekintõnek kellett lennünk a történelem vizsgálata és a saját egyetemünk létrehozása során. Szerencsénkre sikerült megfogni egy olyan idõszakot, amikor az általunk választott térség egyeteme hanyatlott, így annak az ötlete, hogy új egyetem épüljön (ez esetben a mi fiktív egyetemünk) éppen kapóra jött. Levelet is kellett írnunk, melyben az egyetemi életet kellett bemutatni. Akkoriban Nápoly mellett meg kellett vizsgálnunk, hogy milyen vallási és egészségügyi történések mentek végbe és ezt hogy élték meg akkor a diákok. Nagyon szeretjük az ilyen feladatokat, mert ezeknek íze van. Így sokkal könnyebben jegyzünk meg dolgokat. A felkészülés alatt nem éreztem szükségét, hogy leüljek és bevágjam mondjuk az Árpád-házi királyok névsorát. Rengetegszer mellékvágányon kaptam ezeket az információkat, úgymond finom apróságokként. Könnyedek voltak a feladatok, igazán élveztük a levél- és az esszéírást is. A versenynek köszönhetõen gondolod esetleg, hogy tanulmányaidat történelemmel kapcsolatos szakon folytasd? Mennyire tetszett meg ez a világ? Kamasz Klaudia: Még nem vagyunk benne biztosak, hogy a továbbtanulás terén merre is induljunk. Alapvetõen már foglalkozunk a történelemmel, mind a négyen történelem fakultációra járunk. Összeszokott csapatként egyértelmû volt, hogy együtt induljunk ezen a versenyen is. Sokban meghatározza az indulási kedvünket, hogy jövõre milyen témát választanak ki a szervezõk. Mindenképpen szeretnénk újra megmérettetni magunkat még a jövõben. Számomra pedig a továbbtanulás szempontjából, ha nem is kifejezetten történelem szak, de a történelem érettségi már biztos! KÉKESI „Mandarin” Alexandra

„Legyetek jók, ha tudtok”

Idõnként szürkének látszó kavicsokból is elõtûnik a drágakõ csillogása – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Turi Katalin igazgató a március 19-én vasárnap megrendezett Tehetség Gálaestet a Kodály Központban. Szájtátva figyeltem a tehetségesebbnél tehetségesebb gyerkõcök sziporkázó produkcióit: szavaltak, zenéltek (zongoráztak, csellóztak), énekeltek, táncoltak. Úgy játszottak komolyzenét, hogy még az is élvezni tudta, aki egyébként távol áll ettõl a világtól. Az egész est felszabadult volt, nem volt feszített ütemterv vagy görcsös megfelelni akarás. Az sem számított, ha becsúszott egy-két baki, vagy épp az óvodás kislány zavarában a szoknyáját húzogatta: ezek a pillanatok megmosolyogtatták a közönséget, és ez tett minden egyes kis elõadást szerethetõvé. A nézõtér büszkébbnél büszkébb szülõkkel, nagyszülõkkel, testvérekkel, rokonokkal telt meg, úgy éreztem magam, mint egy nagy családi összejövetelen, ahol mindenki szeret mindenkit. A finálé is ilyen volt: a felkészítõ tanárokkal és a zenészekkel együtt táncolva köszönték meg a figyelmünket, és adtak tovább egy kis szeretetmorzsát, egy kellemes dallamot, amit elvihettünk magunkkal. Szívmelengetõ élmény volt. Ahogy az is irigylésre méltó, ahogy a gyerekek egytõl-egyig átszellemültek, és szívüket, lelküket beleadták a produkciójukba. Azt hinné az ember, hogy a mai generáció csak az okostelefonok nyomkodásához, vagy videójátékozáshoz ért. Itt és most kiállok ezekért a gyerekekért. Igenis, van még kivétel, és öröm volt látni õket. Ki tudja, a késõbbiekben talán az egyetem Mûvészeti Karán, vagy egy telt házas koncerten futunk össze ezekkel a gyerekkel legközelebb. FÜLE Dóra

Fotó: Csortos Szabolcs

Földrajzból indulnak az olimpián A Modern Geográfus Alapítvány és a PTE Földrajzi Intézete március 10–11-én rendezte meg a HunGeoContest angol nyelvû földrajzi verseny országos döntõjét. Nyolcadik alkalommal gyûltek össze Pécsett azok a 15–19 éves középiskolások, akik a megelõzõ két online, illetve írásbeli fordulóban a legjobbnak bizonyultak az országban. A verseny válogatóként mûködik az iGEO Nemzetközi Földrajzi Olimpiára.

Feszült várakozás elõzte meg a március 11-én, a BTK–TTK Kari Tanácsteremben tartott eredményhirdetést. Mint kiderült, a terepgyakorlat eredményei nem lettek túl jók, de ez markánsan más kihívás, mint amit a mai közoktatás megszokott feladatai jelentenek, és az olimpián is ebben a számban szoktak a magyar versenyzõk alulteljesíteni. A terepgyakorlathoz kapcsolódó számolás megoldása gyalázatos volt, az angol szaknyelvben viszont meglehetõsen jók és precízek voltak a versenyzõk – értékelte a versenyt Trócsányi András. A mezõny már az írásbeli után szétszakadt. A szombati szóbeli részt értékelõ Pirisi Gábor viszont hozzátette: Sok olyan feladat volt, melyekre elõre nem gyakorolhattak a versenyzõk, például amikor mindöszsze 20 perc állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy egy témában prezentációt állítsanak össze. A iGEO Nemzetközi Földrajzi Olimpia tavaly Kínában volt, idén Belgrádban rendezik majd meg, augusztus elején. A verseny elsõ 4 helyezettje biztosította a kiutazását és részvételét ezen a nemzetközi megmérettetésen. A csapat tagjai idén: Kovács Eszter, Klimen Dávid, Verzon Zsombor és Újvári Márton. A tíz diák közül Újvári Márton bizonyult a legjobbnak, aki a budapesti Eötvös József Gimnázium diákja, idén fog érettségizni. A verseny következõ kiírása 2017 szeptemberében lesz aktuális, a további információkat a www.hungeocontest.org honlapon teszik közzé. A 2018-as év iGEO Nemzetközi Földrajzi Olimpiája Kanadában lesz majd. (H. É.) Interjúnk a nyertessel: www.univpecs.com

22 UNIVPÉCS

A fává változott állatok Aki ismeri Burián Norbert munkásságát, az már sejthet valamit. Azért merem így írni, mert a fent említett szobrászmûvész a város számos területén megmutatta már fából készült munkáit, melyek jószerével állatokat ábrázolnak. Most viszont hálálkodva tettem össze a két kezem, hogy végre nem egy totál steril épület falai között kellett az alkotásain ámulnom-bámulnom (és ha szabad, ha nem, kicsit meg is tapiznom). Március 16-án az Pécsi Állatkert adott otthont a szobroknak, melyek különféle állatokat testesítettek meg, és bár nem vagyok állatkertpárti, sõt, de ez tényleg jó ötletnek tûnik. A megnyitó mókás felütése volt, hogy a mûvészeknek szóló taps közben a háttérbõl némi oroszlánüvöltés is felhangzott. Ki mondhatja el magáról, hogy a szavannák királyai is ünnepelték? Na ugye, elég menõ! A megnyitón azt is megtudhattuk, hogy az alkotások egy komplett csapat keze munkáját és nem kevés kreativitását dicsérik. A Szinapszis mentorprogram keretében Burián Norbert három középiskolás hallgatóval karöltve dolgozott az installáción, mégpedig Tóth Anna Boglárkával, Madarász Domonkossal és Salamon Botonddal. Az õ munkáik mellett Kincses Botond szobrászhallgató, valamint Bocsi Éva és Szûcs András grafikushallgatók munkáit tekinthették meg a látogatók. Tõlük nagy kedvencünk egy tollat ábrázoló alkotás volt. Szerelem elsõ látásra! Ezt is megtekintheti minden állatkerti látogató április végéig. Az idõ egyre szebb, a belvárosból busz fél óránként megy. Hajrá! (K. M. A.)

Fotó: Csortos Szabolcs

OTDK XXXIII.

Miért fontos az OTDK?

Fotó: OTDK

Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK): 66 éve létezik, idén a 33. lesz, és ebbõl 3 szekció Pécsett! Interjú Szendrõ Péter elnökkel.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Humán Tudományi Szekciója 1999 után 2017 áprilisában, a középkori egyetem alapításának 650. évfordulóján tér vissza Pécsre. Elnök Úr véleménye szerint e két körülmény szerencsés találkozása következtében nagyobb érdeklõdés és megkülönböztetett figyelem várható a konferencia iránt? A XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia legnagyobb eseménye a három pécsi szekció (humán tudományi, mûvészeti és mûvészettudományi, orvos- és egészségtudományi) ünnepélyes megnyitója lesz, ez már magában olyan esemény, amely kiemelt figyelmet érdemel. Az egyetem alapításának 650. évfordulója pedig olyan történelmet jelent, amelyet a humán tudományi szekció résztvevõi különösen értékelni tudnak, így nagyon örömteli, hogy 2017-ben Pécs rendezi ezt a szekciót. Elnök Úr végzettsége szerint gépészmérnök, vagyis mûszaki érdeklõdésû. Az OTDK-n viszont hagyományosan a humán tudományi szekció vonzza a legtöbb jelentkezõt. Mindezek tükrében miként ítéli meg a humán tudományok jelentõségét a 21. században? Aki a mûszaki tudományokkal foglalkozik, annak elengedhetetlen, hogy megfelelõ humán ismeretekkel rendelkezzék. A mérnök sikere az emberi kapcsolatoktól függ, tudásának háromnegyed részben humán eredetûnek kell lennie, és csak 25% az a mûszaki tudás, amely ahhoz szükséges, hogy sikeres alkotó mérnök legyen. Azok, akik intenzíven nyomon követik az Országos Tudományos Diákköri Tanács munkáját, évek óta azt tapasztalják, hogy a szervezet a határokon kívül élõ és tanuló magyarajkú hallgatókat is igyekszik bevonni a tudományos diákköri mozgalomba. E törekvésnek mostanra milyen kézzel fogható eredményei vannak? A határokon kívül tanuló magyar nyelvû fiatalok bevonása a TDK-ba rendkívül jelentõs feladat, amelyre az Országos Tudományos Diákköri Tanácsnak (OTDT) valóban külön programja van, a TDK Határok Nélkül (HTDK). Ennek vezetõje Weiszburg Tamás alelnök, állandó segítõi Gherdán Katalin és Kovács Imola. Nekik köszönhetõen egyre intenzívebb a TDK a határon túli felsõoktatási intézményekben, és sok olyan helyrõl is eljönnek fiatalok az OTDK-ra, ahol nincs magyar nyelvû képzés. E hallgatók és oktatók részvétele segíti a magyarországi tudományos mûhelyekkel való együttmûködést, a pályamunkák megírása és a TDK-konferenciákon és az OTDK-n való bemutatásuk pedig jelentõsen hozzájárul a magyar mint tudományos nyelv használatához. A 2000-es évek közepén bevezetett Bologna típusú képzési rendszer kevéssé kedvezett a TDK tevékenységnek. Hogyan nyilvánult ez meg a beadott OTDK-pályamûvek színvonalában? A Bologna típusú képzésrõl több vita is zajlott az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban, s ezek során az is felmerült, hogy az alapszakos hallgatók számára a páros években rendezzünk tudományos diákköri versenyt. A vitákat lezárva végül az a döntés született, hogy erre nem kerül sor, és az alapképzésben tanulók is az OTDK-n vehetnek részt. Az azóta megrende-

zett OTDK-k részvételi adatai és eredményei e döntés helyességét igazolják: a benevezett pályamunkák szerzõinek több mint 45%-a BA/BSc képzésben vett részt a kari TDK-konferencia idején, és a helyezettek között is majdnem 40%-os a részesedésük (az elmúlt három OTDK adatai alapján). Elmondható tehát, hogy sikeresen integrálódtak az alapszakosok az OTDK rendszerébe, és a Bologna-rendszer eredményeként korábban kezdenek el a hallgatók TDK-zni. Az intézményi TDK-konferenciák szûrõ szerepének köszönhetõen pedig az országos fordulón nem történt minõségi romlás, a szekciók szakmai beszámolói szerint legalábbis nem érzékelhetõ jelentõs változás. A felsõoktatási intézményekben mûködõ tehetséggondozó mûhelyek intenzíven segítik a hallgatók TDK-felkészítését és szereplését. Elnök Úr köztudottan figyelemmel kíséri e mûhelyek munkáját, többek között részt vett Pécsett a 2013 tavaszán megrendezett Mesterek és Tanítványok címû konferencián, ahol az egyetemi tehetséggondozásról tartott elõadást. Megítélése szerint e mûhelyek milyen módon tudják még hatékonyabbá tenni a tudományos diákköri munkát? A TDK lényege az önképzõköri formában megvalósuló, a kötelezõ tanulmányokon felüli ismeretek elsajátítására irányuló képzés, amelyet a közösség, a mûhely tovább erõsít. A mûhelyen belüli együttmûködések, az egymásnak nyújtott támogatás, a hálózatos formában megvalósuló tanulás az elsajátított ismeretek mennyiségén túl a transzverzális készségek (kritikus, interdiszciplináris gondolkodás, kezdeményezõkészség, problémamegoldás, team munka – a szerk.) fejlõdését is eredményezik. Ezek a készségek pedig egyre jelentõsebb szerepet fognak kapni a jövõben, így a mûhelyek ilyen típusú feladata is felértékelõdik. A tudományos utánpótlásképzés egyik legfontosabb fórumát az OTDK jelenti. Három évtizedes elnöki tapasztalatai szerint a tudományos diákköri munkában való részvétel mennyiben segíti a fiatal kutatók pályakezdését? Ahogyan mondani szoktam, két típusú diplomás van: az egyik, aki TDK-zott, a másik, aki szeretett volna TDK-zni. De a viccet félretéve, a TDK a kutatói utánpótlás nevelésének legfontosabb bázisa a felsõoktatási intézményekben. A TDK során elsajátított kutatói ismeretekre lehet alapozni a doktori képzésben, és késõbb is. Sok olyan tudós van – többek között jómagam is –, aki a TDK-témáját vitte, viszi tovább, ebben mélyül el egyre jobban, ebbõl doktorál, habilitál, és lesz akadémiai doktor. Ezek az életutak egyértelmûen bizonyítják, hogy a TDK mennyire jó alapot jelent, és ebben az OTDK szerepe egészen kiemelkedõ: fórum, ahol a hasonló érdeklõdésû fiatalok találkozhatnak egymással és a tudományterületük elismert oktatóival, kutatóival, szakembereivel. Olyan program, mely lehetõséget ad a párbeszédre, ahol akár évtizedes barátságok, szakmai együttmûködések kezdõdnek. És persze verseny is, ahol az elért tudományos eredmények megmérettetnek. Ezért különleges az OTDK, amely sokak számára életre szóló élményt jelent. CZEFERNER Dóra UNIVPÉCS 25

Idén is OTDK! Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, vagy röviden OTDK az ország legnagyobb tudományos rendezvénye, melyet kétévente rendez meg az Országos Tudományos Diákköri Tanács. Az idei volt a harmincharmadik rendezvénysorozat, az összesen tizenhat tudományterületen egymással versengõ, hazai pályán már bizonyított hallgatók megmérettetésének az ország különbözõ egyetemei adtak otthont. A megarendezvény megnyitója Gyõrben, a Széchenyi István Egyetemen volt, március 23-án. Pécsre idén három szekció költözött: a humán, az orvos- és egészségtudományi, valamint a mûvészeti terület – az esemény megnyitója lapzártánk után, április 18-án este kezdõdött, így a pécsi verseny eredményérõl sajnos még nincs információnk. Az elõkészületekrõl és az OTDK fontos hatásairól és következményeirõl a www.univpecs.comon olvashatók interjúk elsõsorban Czeferner Dóra és Máté Zsolt hallgatóknak, valamint lapunk újságíróinak köszönhetõen. A PTE hallgatói mind a 16 tudományterület szekcióiban szép számmal képviseltették magukat. Az OTDK célja, hogy bemutassa az egyetemek legkiválóbb hallgatóit, lehetõséget adjon nekik saját kutatásuk prezentálására, emellett fejlessze elõadói készségüket és lehetõséget adjon nekik arra, hogy tudományterületükön betekintést nyerhessenek további kutatásokba. Lapunk megjelenéséig a következõ szekciók hallgatói értek el elsõ helyezést: A közgazdaságtudományi szekcióban elsõ helyezést ért el: Beke Diána, Hajdu Dániel, Horváth Szabolcs, Iloskics Zita, Szilágyi Bernadett. Az állam- és jogtudományi szekció elsõ helyezettjei: Galicz Kamilla, Hohmann Balázs, Molnár Nikoletta. A testnevelés- és sporttudományi szekcióban elsõ lett Pozsgay Miklós László, Fejes Nikoletta. Lapunk megjelenéséig nem ért véget minden szekció versenye, ezért érdemes a PTE karainak honlapját is böngészni, ahol büszkén számolnak be az összes eredményrõl.

UNIVPÉCS 27

Programozd magad a karrierre a PTE Karrier Irodával! PTE Karrier Iroda programjai 2017-ben A PTE Karrier Iroda azért jött létre, hogy a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak életútját segítse a középiskolától az egyetemi éveken át egészen a munkába állásig. Az iroda minden hallgató számára biztos hely az önfejlesztésre, az erõsségek felismerésére, a kompetenciafejlesztésre, és nem utolsó sorban a saját karrierút kialakítására. Lássuk, hogy milyen programokkal támogatták ezt ebben a félévben (MÚLT), hogy még mire lehet jelentkezni (JELEN), és hogy mit nyújtanak majd a jövõben (JÖVÕ).

MÚLT „Szabadon fogva” elõadások az életgazdálkodásról Novák Csaba (life- és business coach, tréner tanácsadó) és Almási Gábor (tréner tanácsadó, coach), a PTE-re második alkalommal kaptak meghívást, hogy többek között megoldási lehetõségeket mutassanak az egyetem polgárainak azon dilemmákkal kapcsolatban, amelyek napról napra stresszelnek, elégedetlenséget, konfliktusokat hoznak. A kétalkalmas „Szabadon fogva” címû programon a hallgatókon kívül egyetemi munkatársak is részt vettek. Konfliktuskezelési tréning Dr. Titkos Csaba (pszihodráma-csoportvezetõ, tréner, coach, egyetemi docens) minden évben, így idén is tartott tréninget konfliktuskezelés témakörben a Karrier Iroda felkérésére. A tréning fõbb témakörei voltak: – paradigmáink – kommunikációs filtereink – konfliktuskezelési repertoár – konfliktuskezelési diagnosztika – hatékony konfliktuskezelés Tanulástechnikai workshop A Kiss Barbara és Hoffmanné Toldi Ildikó pedagógusok, tanulás-módszertani szakemberek által tartott háromalkalmas tanulástechnikai workshopon azok a hallgatók vettek részt, akik szerettek volna változtatni eddigi metódusaikon. A résztvevõk megtanulták, hogyan lehet tudatosan megszervezni a könyvtárban töltött idõt, hogyan lehet a leghatékonyabban jegyzetelni, és hogyan emlékezhetnek még vizsga utáni hónapokban is az elsajátított tananyagra. 28 UNIVPÉCS

Életgazdálkodás – Önismereti tréning A nagy sikerû „Szabadon fogva” elõadás vezetõinek tréningjén az önismeret, a figyelem és a tudatosság témáit járhatták körül a hallgatók. A tréning célja volt többek között, hogy a résztvevõk megismerjék a támogató és a zavaró érzéseiket, hogy magasabb önismereti szintre lépjenek, és hogy fejleszteni tudják a tudatos figyelemre való képességüket. A sikeres vizsga titkai – Asszertivitás tréning A tréning résztvevõi ezen az alkalmon megtanulhatták, hogy az asszertivitás és a profi vizsgázás tanulható! Elsajátíthatták a legfontosabb tudnivalókat, gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek modellált szituációkban, határozottabbá, bátrabbá válhattak. A tréninget Varga Gyöngyi pszichodráma vezetõ, tréner, coach vezette. A magával ragadó elõadás titkai – Prezentációs tréning A résztvevõk betekintést nyerhettek a professzionális elõadások, prezentációk világába: bemutatták a magával ragadáshoz nélkülözhetetlen retorikai, meggyõzéstechnikai, történetmesélési eszközöket és módszereket. A tréninget Györffy Kinga, a Personal Brand Institute tréner-tanácsadója, egyetemi oktató vezette. XIII. Összegyetemi Karriernap és Állásbörze 13. alkalommal került megrendezésre a PTE Karriernap és Állásbörze, amely nem csak az álláskeresõknek szólt. A nap során több mint 40 regionális és országos cég, szervezet standolt, és nyitott pozíciókkal, gyakornoki helyekkel kínálták az érdeklõdõ hallgatókat többek között a gazdasági, mûszaki és informatikai területekrõl. Emellett a napot izgalmas elõadások is színesítették a jövõ munkahelyeirõl. A rendezvényre látogatók személyes tanácsadásokon is részt vehettek, volt CV és karrier, grafológiai, álláskeresési és tehetségtanácsadás. Karrier Pizza – Szórakozol velünk? A negyedik alkalommal megrendezésre kerülõ Karrier Pizza a Nappali Bárban várta az érdeklõdõket. A szórakoztató kultúra köré szervezett kerekasztal-beszélgetésen pécsi vállalkozók osztották meg tapasztalataikat és motivációikat a hallgatókkal. A beszélgetõpartnerek az Apolló Mozi, az Improvokál Társulat, és a Szabadkikötõ megálmodói voltak. Minden látogató ajándék pizzával élvezhette a beszélgetést. (Bõvebben: 56. oldal)

Fotó: Csortos Szabolcs

JELEN

JÖVÕ

Tanácsadások Az idei félévben is a tanév végéig lehet jelentkezni az alábbi tanácsadásokra: – grafológia – életpálya-tanácsadás – pszichológiai tanácsadás – coaching – karrier teszt – álláskeresési tanácsadás – önéletrajzi tanácsadás – tanácsadás tanulmányi ügyekben

Szakmai gyakorlat Az alternatív (nem kötelezõ) gyakorlati rendszer célja, hogy a hallgatók az elhelyezkedéshez egyre inkább szükséges, munkatapasztalat útján elsajátítható tudásra tegyenek szert. A kompetenciák fejlesztése mellett a munkatapasztalat-szerzés célja, hogy a hallgatók: – megismerkedjenek a fogadó szervezetnél folyó szakmai munkával – bekapcsolódjanak a napi munkavégzésébe, – önállóan oldják meg a mentorok által rájuk bízott feladatot, – tapasztalatokat gyûjtsenek a munkaerõpiacon való késõbbi elhelyezkedéshez, – és nem utolsó sorban kapcsolati tõkéjüket is bõvítsék a gyakorlat során. Az alternatív szakmai gyakorlat „Munkatapasztalat-szerzés” címen kreditált kurzusként felvehetõ, és a campus csomagban elismertethetõ. A szakmai gyakorlati adatbázis az alábbi linken érhetõ el: http://ptekarrieriroda.hu/menu/szakmai-gyakorlat/gyakorlatihelyek.html

Önismereti tréning a választásról és döntésrõl A következõ Én választok vagy engem választanak? címû önismereti tréning középpontjában a választás és a döntés áll. Hogyan és mi alapján válasszak? Van-e jó és rossz választás? Hogyan tartsak ki a döntéseim mellett? Mikor gondoljam újra a választásom? Én döntök az életemben, vagy hagyom, hogy a körülmények döntsenek helyettem? A tréninget Visontai Kovách Dalma, a PTE Karrier Iroda vezetõje és Juhász Benedek, az IT Services csoportvezetõje tartja. A tréning idõpontja: 2017. május 5. (péntek) 9.00–17.00 Részletek és jelentkezés: http://ptekarrieriroda.hu/menu/kepzesek/aktualis-treningjeink/ en-valasztok-vagy-engem-valasztanak.html

Karrier Kártya – egy kis plusz a diploma mellé A Karrier Kártya és a hozzá kapcsolódó Karrier Program lényege, hogy a programok során elsajátított, a munka világában hasznosítható gyakorlati készségekrõl tanúsítványt adnak, amely az egyetem elvégzése után az önéletrajzhoz csatolva, jó ajánlólevél lesz, ha gyakornoki hely vagy állás keresése jön szóba. A pontgyûjtõ kártya a tanulmányok alatt bármikor felhasználható a PTE Karrier Iroda szolgáltatásaira, ehhez nincs más teendõ, mint részt venni egy-egy a hallgató által kiválasztott tanácsadáson, tréningen, Karrier Pizzán, szakmai gyakorlaton, illetve a tavaszi félévben megrendezésre kerülõ PTE Összegyetemi Állásbörzén. A Karrier Kártya, valamint a részvételért járó pontok valamennyi programon az iroda munkatársainál vagy akár irodában is átvehetõk!

Állásadatbázis: A szakmai gyakorlati adatbázishoz hasonlóan állásadatbázissal is rendelkezik az iroda. A folyamatosan frissülõ állásajánlatok és az országos tanári állásadatbázis segítségével a meghirdetett állásajánlatok közül választható ki a „keresett” pozíció, munkahely. Az állásadatbázis az alábbi linken érhetõ el: http://ptekarrieriroda.hu/menu/allaskereses/allasajanlatok.html

A PTE Karrier Iroda a fentiekhez hasonló programokkal várja az egyetem polgárait a következõ félévben is. További információk elérhetõek a honlapon (www.ptekarrieriroda.hu) és a Facebook oldalon (PTE Karrier Iroda).

PTE Karrier Iroda – Nyiss ránk, nyiss a jövõdre!

UNIVPÉCS 29

Legyél jóban magaddal! Fotó: Csortos Szabolcs

A coachinggal az elsõ szakom elvégzése után találkoztam elõször. Nem meglepõ, ha azt mondom, azért mentem el karrier coachingra, mert nem tudtam, merre tovább. Ebbe a szerepbe azt hiszem, olyan könnyû belehelyezkednie egy végzõs hallgatónak, mint esõben elázni. Akkor kerültem kapcsolatba Héra-Tóth Andreával, aki segített nem elsüllyedni a felnõtt lét óceánjában. (Egyébként a campus kreditben felvehetõ kurzus egyik coachja is õ volt – a szerk.)

Bár az üzleti világból indult, a coaching az élet bármely területén jól hasznosítható fejlesztõeszköz. Koncentrált, s emiatt eredménycentrikus és mérhetõ, célorientált folyamat. Segít megtalálni, erõsíteni és továbbfejleszteni azokat a pontokat, amelyekben jók vagyunk, és segít elfogadni azokat, amelyekben gyengék. A nagy dilemmákban (magánéleti, munkahelyi) ad mentõövet, ilyen esetben intenzívebbé teszi a változás folyamatát – meséli Andrea. De mi a különbség a coach és a pszichológus között? Mi nem a múlton dolgozunk, nem diagnosztizálunk, hanem azt próbáljuk elõsegíteni, hogy maga a coachee térképezze fel és mondja ki a problémát, majd erõsítse önismeretét, és találjon egyéni, önmagára szabott megoldást. A coach a kérdéseivel segíti ezt a folyamatot. Kicsit olyan, mintha egy új „szemüvegen” keresztül látnánk, és rájönnénk, hogy másképp is lehet nézni a dolgokat. A coacholási folyamat általában 5–7 ülés alatt fejezõdik be, de egyéntõl és problémától függõen akár 8–10 alkalmat is igénybe vehet. De mennyiben más ez, mint egy baráti beszélgetés? Természetesen vannak olyan barátok, akik tudnak segíteni egy-egy ötlettel, véleménnyel. Viszont az „én a helyedben azt tenném, hogy” soha nem hangzik el egy coach szájából, hiszen nem tanácsadásról van szó. Így a coach objektív tud maradni, ami a közeli barátokról nem mindig mondható el. Ugyanakkor a coach megtanulhat eszközöket, módszereket, de inkább a bizalom és a szimpátia az, ami fontos a folyamatot. A coachok általában érzelmi intelligenciával, mély empátiával rendelkeznek, „ráéreznek” a másikra. Az ülések során különbözõ feladatokkal találkozik a coacholt személy, melyek segítik többek között, hogy jobban megismerjük magunkat és meg tudjuk oldani a problémánkat. De milyen eszközöket, módszereket használnak? Egy dilemma esetén alkalmazhatunk akcióorientált, például két szék technikát. Ezt szó szerint kell érteni, vagyis az ügyfél az egyik és másik székre is leül, ahol kifejti az adott dilemmához való viszonyulásait – avat be Andrea. Edward de Bono hat gondolkodó kalap módszere is hasznos tud lenni: egy történetet különbözõ színekben mondunk el (például: érzelmi vagy objektív megközelítésbõl). És mit lehet akár coach nélkül is nagy biztonsággal bevetni? Megkérem az ügyfelet, hogy írjon fel húsz, számára alapvetõ értéket, melyekkel a folyamat során tovább dolgozunk. A coaching segítõ szakma, a coach maga is részese a folyamatnak, megéli a pillanatokat. Nagyon jó látni a haladást és a túllendülést: mikor látom, hogy egy-egy kérdéssel, reakcióval tudom továbblendíteni a megoldási folyamatban az ügyfelemet. Felemelõ látni a felismeréseket, az ügyfél saját megoldásait. Nagyon jó érzés, hogy hozzájárulhatok más életének a jobbá tételéhez. KÉKESI „Mandarin” Alexandra

30 UNIVPÉCS

Zhanes romanes? Tudsz cigányul? „ Jajj ne viccelj már, 300–400 szóból áll az egész nyelv! Azt semmi megtanulni!” Akkor most azonnal el is oszlatom a tévhiteket. A romani (azon belül is a lovári dialektus) nem 300–400 szóból áll. Az egy dolog, hogy vannak benne idegen eredetû szavak – pont úgy, mint jó pár nyelvben még –, de nem ez teszi ki a teljes nyelv nagy részét. Induljunk el egy kicsit korábbról. A hazai cigány csoportoknak megfelelõen (romungró, beás és oláh) több fajta cigány nyelvrõl beszélünk. Míg a romungrók a legkorábban betelepült csoport Magyarországon, így asszimilálódásuk következtében saját nyelvüket nem mûvelik. A beások a régi román nyelvet beszélik, míg az oláh cigányok a romanit, amely 13 különbözõ dialektussal rendelkezik. Ennek egyik fajtája a lovári, melyet élõ nyelvként, nyelvvizsgaként is elismernek. Öt hónapja tanulom a lovárit, és a fent említett, sokak által hallott mondat úgy a harmadik óra után létjogosultságát vesztette. Be kell vallanom, hogy alapjáraton is nehezen tanulok idegen nyelvet, de mivel már belekóstolgattam egypárba, van viszonyítási alapom. Szóval a lovári nem könnyebb egyik nyelvnél sem. Ugyanúgy megvannak a szépségei, olykor kacérságai, mint a rigolyái. Néha úgy érzem, hogy mindent ragozunk mindennel, majd ezeket még valamivel, aztán azért még egyszer valami mással is. Szóval mikor már azt érzed, hogy adott szó minden vetületét megvizsgáltad, és megfelelõ alakba tetted egy másik szóval összhangban, tuti kiderül, hogy még valamit kifelejtettél… Két hónap múlva vizsgázom, és ennek ismeretében adja Isten, hogy nagyon kipihent és figyelmes legyek, mert tényleg egy-egy betûn csúszhat el a dolog. A nyelvtani szabályokon kívül azért van még egy kis akadály. Mondjuk az angol és a német nyelv esetében jó pár emberrel lehet az élõ szót is gyakorolni, rengeteg külföldi van a városban, sõt a haverok jelentõs százaléka is beszéli az egyik vagy másik nyelvet. Viszont egészen nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk egy szórakozóhelyen minden harmadik emberrel el tudnék jó ízûen csevegni cigányul. Emellett a mindennapokban sem túl gyakori, hogy az ember cigányul olvasson cikket vagy épp tanulmányt (nyilván az adott területet kutatókon kívül). Az viszont elvitathatatlan, hogy rendkívül ízes és temperamentumos nyelvrõl beszélünk, ami tartalmazza magát a kultúrát is. Az eddigi lovári vizsgafeladat szövegekben ugyanis felfedeztem már a bokolyi szót (cigány kenyér), de olvashattam a Romani Design ruháiról is (Varga Erika és Varga Heléna cigány divattervezõk cége). Tehát nem csak a nyelvet ismered meg, de a szokásokba is belekóstolhatsz. És, hogy hol lehet használni? Szociális munkás hallgatóként a pályán biztosan szükségem lehet rá, de szerintem igazán menõ, ha az ember egy olyan nyelvet beszél, amit csak páran. Most még lelkes vagyok, de kérdezzetek a nyelvvizsga után!

A MagyarOK egy többszörösen díjnyertes tankönyvcsalád, mely Szita Szilvia és Pelcz Katalin, a PTE ÁOK Nemzetközi Oktatási Központ munkatársainak nevéhez fûzõdik. E kötetek nemcsak azért különlegesek, mert magyarul lehet megtanulni belõlük, hanem azért is, mert a nyelvtanítást új szemszögbõl, új módszerekkel próbálják sikerre vinni. E módszerek híve a Londonban magyart tanító Forgács Renáta is, aki a tankönyszerzõpáros szinte minden tanári tréningjén ott van, hogy tanítványai a lehetõ legkönnyebben megtanulhassanak a nehéz(nek vélt) magyar nyelven. Figyelem, más lesz, mint a „megszokott”! (Képünk Pelcz Katáék egyik sajtótájékoztatóján készült.) Hogyan zajlik egy átlagos tanóra, illetve maga az oktatás egésze? Mielõtt egy-egy tanulóval elkezdünk dolgozni, felmérjük meglévõ tudását. Én one-to-one órákat tartok felnõtteknek, így nem kell õket egy csoportba sorolnom másokkal. Az írásbeli és szóbeli szintfelmérõ, illetve a tanulási módszer feltérképezése azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen tudjunk együtt dolgozni. Egy átlagos tanórán a MagyarOK könyvsorozat tankönyveire támaszkodva a tanulás minden fázisában anyanyelvi környezetet teremtünk. A könyv kínál egy témát, amit az egyszerûtõl a komplex felé haladva, spirálisan bõvítve körbejárunk és változatosan, minden nyelvi készséget megmozgatva feldolgozunk. Fontosnak tartom, hogy kihasználom a one-toone órák adta lehetõségeket és személyre szabom az órákat. Így például figyelembe tudom venni azt is, hogy a tanuló melyik tanulói típusba tartozik (vizuális, auditív, kinesztetikus, illetve ezek kombinációja), és milyen „csomagot” hoz magával (van-e önbizalma, elhiszi-e magáról, hogy képes megtanulni a nyelvet, stb.).

rul. Mit csinál ilyenkor a tanár? Elõször egy kicsit elérzékenyül, utána pedig összeszedi magát, és mély hálát érez, hogy egy ilyen utazáson õ foghatja a tanuló kezét.

Londonban mekkora igény van a magyartanításra? Egyre nagyobb, hiszen az utóbbi talán tizenöt évben rengeteg magyar települt ki. Õk gyakran brit, vagy más országból érkezõ párt választanak, gyermekeik két nyelven beszélnek, és csodálatos multikulturális családok születnek. A nem magyar férjek, feleségek pedig nagyon gyakran célul tûzik ki, hogy párjuk magyar családjával magyarul is tudjanak beszélni, hiszen szüleink generációja még oroszul tanult, így gyakran nem tudnak az új családtaggal angolul kommunikálni. Skypeos órákat is tartok, így a világ minden tájáról vannak tanulóim. Az USÁ-ból vagy Ausztráliából például gyakran keresnek meg olyanok, akik magyar gyökereiket keresik: volt már olyan, akit én tanítottam meg arra, hogyan kell a családnevét magyarul kiejteni, de olyan is, aki elmesélte, hogy mielõtt édesapja meghalt, megígértette vele, hogy megtanul magya-

Mennyire ismerik meg hazánk kultúráját? Esetleg van igény az ideutazásra, itt tanulásra, élésre, nyaralásra? Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanulók Londonban, vagy a világ bármely pontján tanulva is megismerkedjenek hazánk kultúrájával. Így magyar filmeket néznek, verseket olvasnak, népzenét hallgatnak, és ezeken a projekteken dolgozva mélyítik magyartudásuk. Ezek a feladatok mind arra ösztönzik õket, hogy autonóm tanulóvá váljanak és a magyar kultúrát önállóan is felfedezzék. A MagyarOK tankönyvcsaládból dolgozva azonban a tanulók nemcsak a magyar kultúráról szereznek információkat, hanem saját nemzetüket is bemutatják, élményeiket megoszthatják, és érzik: mi is kíváncsiak vagyunk az õ kultúrájukra.

32 UNIVPÉCS

A tanulás segítése érdekében a tanórákon kívül más programokat is szerveznek? Ugyan egyszemélyes órákat tartok, de a tanulóknak igényük van arra, hogy egymással megismerkedhessenek, és tapasztalataikat megoszthassák. Van egy Facebook-csoportunk is, ahol erre lehetõség van, illetve itt megszervezve, a Londonban élõ tanulókkal gyakran járunk magyar étterembe, koncertekre és a Balassi Intézet londoni irodája által szervezett eseményekre. Az események elõtt a tanulók nyelvi szintjüknek megfelelõ feladatokat kapnak, késõbb ezeket megbeszéljük, és az emlékek a Facebook-csoportba is felkerülnek. A különbözõ táncházakban, filmklubokban tudatosan is próbálom a tanulókat anyanyelvi beszélõkkel összeismertetni, hogy a magyar nyelvet másokkal is gyakorolhassák, tanórán kívüli környezetben is minél többet használják.

FEHÉR Tímea

Fotó: Csortos Szabolcs

Nyelvet tanulni közösségben lehet

IDEGEN NYELVI KÖZPONT

Idegen nyelvet tanulni kell, no de mi alapján

válasszunk megfelelõt? Az Európai Uniónak ma már 500 millió polgára, 27 tagállama és 23 hivatalos nyelve van. Ennek kapcsán az Európa Tanács hangsúlyozta, hogy a nyelvismeret egyike azon alapkészségeknek, amelyeket minden polgárnak el kell sajátítania ahhoz, hogy hatékonyan részt tudjon venni az európai tudásalapú társadalomban. Az Európai Bizottság azt a célt tûzte ki, hogy egy olyan „valóban többnyelvû európai társadalmat” hozzon létre, „amelyben minden polgár gyakorlati nyelvi készségekkel rendelkezik az anyanyelvén kívül legalább két másik nyelven”. A Bizottság ajánlása értelmében érdemes egy „világnyelv” mellé lehetõleg egy úgynevezett „kisnyelvet” választani, legkézenfekvõbbként valamelyik környezõ ország nyelvét.

– Sokak szerint az olasz az egyik leggyönyörûbb élõ nyelv. Megtanulása ajánlott a mûvészet iránt rajongóknak, valamint – a sok hasonló nyelvtani és lexikai sajátosság miatt – mindazoknak, akik már beszélnek valamilyen újlatin (spanyol, francia, portugál) nyelvet.

És épp itt kezdõdik a nyelvtanuló dilemmája: melyik legyen az elsõ idegen nyelv? Melyik legyen a második? Elsõnek érdemes egy sok ember által beszélt nyelvet választani. Jól át kell gondolni, hogy a késõbbiekben milyen területen és milyen célra szeretnénk felhasználni a nyelvtudásunkat. Ugyanis minden nyelv más-más lehetõséget kínál, ahogyan a lenti felsorolásból is kiderül (a teljesség igénye nélkül):

– Hosszú évekig tartó „számûzetése” után az orosz újra meghódítja Európát. Hírneve ellenére nem mondható megtanulhatatlan nyelvnek. Az orosz nyelvtudás nem csak a mai Oroszországban hasznosítható, hanem számos volt szovjet tagköztársaságban is. Az oroszul beszélõ könyvkedvelõ pedig világhírû szépirodalmi mûvekben gyönyörködhet.

– Az angol a nyelvek vitathatatlan „királya”: a tudomány, az üzlet és a nemzetközi kapcsolatok nyelve. Aki tud angolul, az elképesztõ mennyiségû könyvhöz, újsághoz, filmhez fér hozzá, megértheti a legtöbb zeneszöveget, az internetes oldalak döntõ többségét, más emberekkel létesíthet kapcsolatot világszerte.

Ami a kevésbé elerjedt és oktatott nyelveket illeti – a megtanulandó nyelv kiválasztásakor mindenképpen érdemes figyelembe venni a földrajzi helyzetet. Tudniillik, a közös határral rendelkezõ országok többnyire élénk kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokat ápolnak, így például munkakereséskor elõnyt jelenthet a szomszédos ország nyelvének ismerete. Magyarország esetében megfontolandó második idegen nyelv így a szerb, horvát, szlovén, román, szlovák vagy ukrán. Abban az esetben, ha már otthonosabban mozgunk valamely nyelvben, és hivatalosan is szeretnénk igazolni tudásunkat, ezt egy nyelvvizsga keretében megtehetjük. A PTE Idegen Nyelvi Központja lehetõséget biztosít arra, hogy a leendõ vizsgázó több nemzetközi és hazai, általános és szakmai nyelvvizsga közül válasszon (ECL, ITK Origó, Goethe, KITEX, TOEFL). A központ munkatársai pedig szakmai tanácsokkal segítik az érdeklõdõket minden nyelvtanulással és nyelvvizsgával kapcsolatos kérdésben.

– A német nagyon fontos szerepet tölt be Európában. Noha a legelsõ órákon a tanulók viszonylag nehéznek ítélik, megéri a fáradságot, hiszen a német nyelv ismerete hozzáférést biztosít a világ technikai és gazdasági szempontból egyik legfejlettebb nemzetének tudásához, valamint jelentõs kulturális örökségéhez. – A spanyolt aránylag könnyû, logikus és kifejezetten hasznos nyelvnek tartják. A spanyol nyelvtudás igen praktikusnak bizonyul azok számára, akik Dél-Nyugat-Európát és Dél-Amerikát választják úti célnak. A spanyolul tudók élvezhetik az ezen a nyelven megjelent temérdek könyvet, a spanyolul forgatott filmeket, és a szenvedéllyel teleszõtt dalszövegeket.

– A franciáról megegyeznek a vélemények: egy elegáns, de relatívan nehéz nyelvrõl van szó. A franciatudás lehetõséget nyújt arra, hogy eredeti nyelven élvezhessünk világhírû irodalmi és filozófiai mûveket, és hogy franciaországi útjaink során személyesen rendelhessük az ottani konyha páratlan ízeibõl.

HRISZTOVA-GOTTHARDT Hrisztalina

UNIVPÉCS 33

Törökország, valójában… Egy Pécsett élõ török az elsõ hazájáról mesél. Milyen Törökország egy török szemszögébõl?

Berkay, mióta élsz Magyarországon és miért költöztél ide? Jelenleg második éve élek Pécsett, és mostanra bátran nevezhetem az otthonomnak a kezdeti nehézségek ellenére is. Tulajdonképpen az egyetem miatt esett a választásom Magyarországra, különösképp Pécsre, mivel számos ismerõsöm rendkívüli lelkesedéssel mesélt az oktatás minõségérõl és, hogy maga a város is mennyire hallgatóközpontú. Említetted a kezdeti nehézségeket, miket értettél ez alatt? Eleinte nehezítette a beilleszkedést a közös nyelv hiánya, fõleg azért is, mert nem mindenhol tudnak angolul az emberek. Emiatt el is kezdtem magyarul tanulni kisebb-nagyobb sikerekkel, de igyekszem! Rómát sem egy nap alatt építették. Ami még furcsa volt az elején, hogy senkit sem ismertem a városban, szerencsére hamar szereztem barátokat, akik azóta is sok mindenben vannak a segítségemre. Most, hogy lassan két éve itt vagy, és sikerült beilleszkedni, milyennek gondolod az itteni életet? Õszinte leszek: nagyon más, mint otthon Törökországban, de iszonyatosan élvezem. Ez egy kis ország, viszonylag kis városokkal, ezért sokkal nyugodtabb minden, nincs akkora tömeg, az emberek jobban figyelnek egymásra is, ami nagyon meglátszik a közlekedésen, ha összevetjük azzal, ami Törökországban fogadja az embert. A magyar emberek kedvesek, segítõkészek. Itt, Pécsett különösen befogadóak és nyitottak az új kultúrák felé, ami részben betudható annak is, hogy több ezer külföldi diák élvezi a pécsi életet. Mik azok a dolgok, amik hiányoznak az otthonodból? Elsõsorban a családom és a barátaim, ezért amikor csak tehetem, hazalátogatok. Imádok enni, és itt is nagyon jó helyek vannak, még a megfelelõ hozzávalókat is be tudom

34 UNIVPÉCS

Ha az interneten keresünk, akkor bármirõl találhatunk információt, ami többé-kevésbé helytálló. Azonban, ha egy ország érdekel minket, egy esetleges utazás végett, vagy csak azért, hogy tágítsuk a látásmódunkat, akkor érdemesebb megkérdezni valakit, aki odavalósi. Persze nem túl valószínû, hogy mindenki rendelkezik, mondjuk egy török ismerõssel. Ezért is kérdeztünk mi utána a dolgoknak, ebben Berkay Sener, a PTE hallgatója volt segítségünkre.

szerezni egy török ételhez, azonban meg kell valljam, egy igazán jól elkészített, igazi török étel még mindig közelebb áll a szívemhez, mint a magyar ételek. Mikor otthon vagyok, rendszerint fel is tankolok az édesanyám által készített ételekbõl, mert senki sem fõz jobban, mint az ember saját anyukája. Mesélj egy kicsit, milyen Törökország, hogy kell elképzelni? Nagyszerû hely, nagy múlttal és gyönyörû kultúrával. Bátran ajánlom! Elég nagy területen fekszik, így az országon belül is vannak kulturális különbségek. Két nagyobb részre lehet elkülöníteni, a nyugatira, ami a modern, fejlett, haladó gondolkodást jelképezi, valamint az ország keleti részére, amely sokkal jobban õrzi a tradíciókat. Rengeteget lehetne mesélni mindkét oldalról, de átfogóan annyit mondanék, hogy ha valaki a teljes török élményre vágyik, akkor nem elég csak egy helyre ellátogatni.

Kicsit részleteznéd a különbségeket, amelyeket említettél? Megpróbálom. Az ország lakosságának nagy része muszlim; csodás vallás, azonban ha valaki komolyan szeretné gyakorolni, akkor annak a személynek sok kötött szabályt kell betartania. Ebben és az ehhez való viszonyulásban rejlenek az általános különbségek. A modern, nyugatias területeken az emberek igazi nagyvárosokban élnek, melyek közül Isztambul a legnépesebb, itt az emberek nem fedik el magukat kendõkkel, még a nõk sem, mindenki kicsit szabadabban él, ha szabad úgy fogalmazni: bohémabban. Keleten ezzel szemben nagy jelentõsége van a hagyományok megtartásának, nagy hangsúlyt fektetnek a megjelenésre, arra, hogy férfi és nõ kapcsolata a házasságban teljesedjen ki. Ezek mellett nagyon büszkék arra, hogy annyira jól mûködik a belkereskedelem, hogy alig-alig van szükség máshonnan beszerezni bármit is. Azt hadd említsem meg, hogy az utazókat nagyon kedvelik, akárhova is tévedjen az ember, mindig talál egy segítõ kezet. HORVÁTH Attila

Kis programajánló annak, aki tavasszal vagy nyáron látogatna el Törökországba: Tulipánok fesztiválja, minden év áprilisának végén, a fõvárosban Nemzetközi Jazz Fesztivál, minden év júliusának elsõ 14 napján Fesztivál Szelcsukban, minden év májusának elején

Fotó: Horváth Attila UNIVPÉCS 35

Az interkulturalitásban rejlõ erõ Európa vagy Amerika, hova és hol utazna szívesebben az ember, akár hosszabb idõre is? Nehéz kérdés, lehetne statisztikákat vezetni, Excel-táblát készíteni, de felesleges, minden ember más, mindenki mást akar. Ez így igaz, azonban egy hatalmas igazság van: az európaiak vágynak Amerikába, ugyanakkor az amerikaiak is vágynak Európába. Kíváncsi lény az ember, legtöbben szeretünk utazni, tapasztalni, új kultúrákat megismerni. Vannak, akiknek annyira megtetszik egy új környezet, hogy akár le is telepednek ott, és egy idõ után rájönnek, hogy azt nevezhetik otthonuknak.

A magyaroknak remek lehetõséget nyújt a Fulbright-ösztöndíj, mellyel egyetemi hallgatók, tanárok, professzorok fél, vagy akár egy évet az Egyesült Államokban tölthetnek, hogy szélesítsék látásmódjukat, megtapasztalják az ottani oktatást vagy akár kutassanak, tulajdonképpen bármilyen akadémiai tevékenységet végezhetnek. Az esetek többségében egy magyarral való találkozás készteti õket az utazásra, de az összes ilyen történet közül számomra a legemlékezetesebb az, amikor az illetõnek az egyetemi tanára volt magyar, és nem is akárki: maga Teller Ede! (Lásd: How do people from overseas see us? – UnivPécs International 2016 õsz, 12-13. old.) Jelenleg is több amerikai tartózkodik Magyarországon az ösztöndíj révén Robin Valerie Cathey 2016 szeptembere óta él Pécsett.

Fotó: Csortos Szabolcs 36 UNIVPÉCS

Miért Magyarország? Minden akkor kezdõdött, mikor megismertem egy magyar férfit, aki jó barátom lett, és miután hazaköltözött az Alföldre, párszor meg is látogattam. Ez volt az elsõ külföldi utazásom, és ez volt az a pontja életemnek, mikor rájöttem, hogy nem akarok az Államokban élni. Szeptember óta élek itt, és imádom, nincs rá jobb szó. A város csodás, rendkívül történelmi, annyi és annyi gyönyörû épületet rejt, mindig elkápráztat. Hihetetlen kulturális központ. Szerencsés vagyok, hiszen a város szívében van a lakásom, a Széchenyi téren, mikor kilépek az ajtón számtalan lehetõség közül választhatok, ha egy finomat szeretnék enni, vagy beülni egyet kávézni. Hihetetlen, hogy mennyire sokoldalú város, mindent megtalálok benne, az emberekrõl pedig csak annyit, hogy tudtam, hogy kedvesek lesznek, befogadóak, de ekkora vendégszeretetre nem számítottam. Azt már tudjuk, hogy nem bánta meg a váltást, de vajon milyen célokkal érkezett hozzánk? Ahogy õ fogalmazott, át akarja adni, amit tud. Imádok emberekkel lenni, imádok tanítani, de nem olyan értelemben, ahogy a magyarok gondolják, legalábbis a legtöbben. Mikor felvettem a kapcsolatot a Fulbrighttal, az volt az elképzelésem, hogy valami hasznosat akarok csinálni, tanítani szeretnék, de nem egyetemen. Hogy miért nem? Gondoljunk bele, azok a diákok, akik bekerültek az egyetemre, valószínûleg nem szenvednek hiányt, legalábbis ami az iskolázottságot illeti. Mindenképpen olyan helyen szerettem volna segíteni, ahol tényleg szükség van rám, ahol a diákok tanulni akarnak, nem feltétlenül van lehetõségük rá, így irányítottak a Gandhiba. Gandhi, lehet ez sokaknak nem mond semmit, de változtassunk ezen a Gandhi Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Mûvészeti Iskola nem más, mint Magyarország és egész Európa elsõ roma nemzetiségi iskolája, ami érettségit is ad. Az intézmény a 90-es évek elején alapult a Gandhi Alapítvány segítségével. Ezzel az alapítványnak az volt a célja, hogy nyitott szellemû, tudományok iránt fogékony, népéhez és anyanyelvéhez kötõdõ

roma fiatalokat képezzen és nem mellesleg, hogy Magyarországon minden roma gyerek megkapja azokat a feltételeket, lehetõségeket, amelyeket nem roma társaik is. Most, hogy ezt tisztába tettük, lássuk, hogy egy amerikai, akinek az angol nem csak az anyanyelve, de az egyetemen is alkalmazott nyelvészetet tanult, mit tud ehhez hozzátenni. Mióta itt vagyok, nem csak tanítok, de tanulok is: magyar nyelvi órákon szoktam részt venni, amik fantasztikusak, de alapvetõ különbségeket vettem észre a magyar és az amerikai oktatás között. Magyarországon a tanárok nagyon jól összerakott anyagot adnak át készen a diákoknak, amibõl aztán õk nem tudják eldönteni mi az, ami fontos és ami felesleges. Továbbá kevés a kommunikáció, vagyis inkább túlságosan is egyoldalú. Nálunk fõleg kommunikatív úton folyik a tudás közvetítése, de lehet, hogy a cseréje találóbb szó, hiszen már az általános iskolában is arra tanítanak minket, hogy mindent nézzünk kritikus szemmel, merjük elmondani, ha valamivel nem értünk egyet, és persze tudjunk érvelni is az álláspontunk mellett. Személy szerint szeretném ezt erõsíteni a diákjaimban: merjenek kérdezni, legyenek elég bátrak ahhoz, hogy megosszák a közösséggel az ötleteiket. Persze amikor az ember diákjai nincsenek hozzászokva az ilyesfajta megközelítéshez, akkor beletelik egy kis idõbe, mire ellazul a társaság. Robin is úgy tartja, hogy mindenkinek megvan a maga stílusa, de ezzel együtt minden csoportot máshogy lehet megfogni, kísérletezni kell, amíg nincs meg a megfelelõ, nem szabad rájuk erõltetni saját magunkat. Én igazán úgy gondolom, hogy hasznukra válhat a mentalitás, amit magammal hoztam, és máris látszik az eredmény, jól teljesítenek, de ami ennél is fontosabb, élvezik az órákat, és ha valamit élvez az ember, akkor azt folytatni fogja, ebben bízom. Sokat jelent, ha valakinek sikerül megérteni valamit, ha valaki gazdagodik egy sikerélménnyel, akkor én is. Nagyon megkedveltem a tanulókat, látom rajtuk, hogy csinálják, és akarnak is tanulni. HORVÁTH Attila

UNIVPÉCS 37

Köszönjük NEKED!

A hallgatók véleményén alapuló Diplomás Pályakövetõ Rendszer azért fontos, mert a kérdõívekbõl sok olyasmi derül ki, ami irányt adhat annak, merre fejlõdjön az egyetem.

Hogy miben segítettek eddig a PTE-nek a válaszadók?

A válaszadók véleményének köszönhetõen: segítheti egy infografika a mostani hallgatókat a már végzettek tanácsaival indult útjára a kifejezetten elsõéveseket segítõ kampány jöhetett létre egy hallgatói – oktatói tudástár, szûrhetõ adatbázis (www.pte.hu/dpr) bõvült a központi szolgáltatások köre (campuskreditben felvehetõ Karrier-coaching és Én-márka építés coaching kurzusokkal) születhetett meg sok szakdolgozat, melyhez adatokat biztosítottak készül külön felmérés a tanulmányi osztályokról, hogy javulhasson a szolgáltatásuk fejleszthettek képzéseket és szolgáltatásokat a PTE egyes karain jelentethettek meg kutatási jelentéseket, tanulmányköteteket szervezõdhettek olyan mûhelykonferenciák, melyek célja az volt, hogy a visszajelzést adó hallgatók véleménye alapján a következõ generáció élete jobb legyen az egyetemen rendezhettek szakmai továbbképzéseket. Ha a Diplomás Pályakövetõ Rendszer szakemberei a PTE Marketing Osztályáról április 24-i héten megkeresnek e-mailben, kérjük, válaszolj!

PTE 1367 Történelmi Emlékfutás Harmadik alkalommal rendezzük meg április 26-án a PTE 1367 Történelmi Emlékfutást, amely a PTE 650 Jubileumi Karok Közötti Ötpróba rendezvénysorozatának negyedik állomása is lesz egyúttal. A futás az elmúlt évekhez hasonlóan két irányból indul 18 órakor (Sörház, illetve a ‘48-as tér) és a Széchenyi téren ér véget, ahol a PTE Sportiroda néhány meglepetéssel várja a résztvevõket. A tavalyi rendezvényen a cél 1367 hallgató megmozgatása volt 1367 méteren, idén a jubileumi évre való tekintettel a létszámot növelni szeretnénk. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, és megmutassuk, hogy a PTE-polgárok mennyire összetartóak, az kell, hogy mindannyian összefogjunk. Továbbá az eseményen lehetõséged nyílik a Kosztolányi Céltársulás által arra, hogy a futásod mellett 200 Ft-tal segítsd a határon túli diákok beiskolázását (teljesen önkéntes a felajánlás). Ezzel is adunk egy esélyt azoknak, akik kultúránkat továbbörökítik az ország határain kívül. Minden résztvevõ kap egy ajándékpólót, amelyet a helyszíni regisztráció során vagy a futónagyköveti elõregisztrációval vehet át! Ha úgy érzed, hogy te is részese akarsz lenni az összefogásunknak, kérlek, jelentkezz a kari „futónagyköveteiknél” vagy regisztrálj a helyszínen. Regisztráció: 17:00–17:40! A rendezvény INGYENES! Információ: egyetemisport.pte@gmail.com (Halmos Zoárd). A PTE 1367 Történelmi Emlékfutásról bõvebb információkat, képeket és videókat keressétek a folyamatosan frissülõ www.facebook.com/ptesportiroda közösségi oldalunkon! HALMOS Zoárd

Fotó: Csortos Szabolcs

Egy PTE-s játékvezetõ karrierje kezdetérõl (Mert ez csak a kezdet)

Hogy kezdõdött a játékvezetés utáni érdeklõdésed? Édesapám nemzetközi játékvezetõ volt, én még kisgyerek voltam, amikor õ már rengeteg NB I-es és külföldi mérkõzésre jutott el ennek kapcsán. Az õ példáján keresztül láttam, hogy mi mindent el lehet érni a játékvezetéssel, valamint hogy sok jó barátságot is köszönhet ennek. Nálunk az egész család játékvezetõkbõl áll, édesapám mintájára pár éve öcsém is belevágott, õ jelenleg a megyében szerzi a tapasztalatait, de bízom benne, hogy õ is feljebb fog kerülni, és legalább olyan meccseket lesz lehetõsége vezetni, mint nekem vagy édesapámnak. Volt ezzel valamilyen komolyabb célod már az elején, vagy csak hobbinak indult? Persze, ha elkezdek valamit, akkor azt mindenképpen úgy csinálom, hogy célokat tûzök ki magam elé. Az elején tapasztalatot kellett szereznem, és el kellett döntenem, hogy tetszik-e egyáltalán a „szakma”, érdemes-e csinálni. Az elsõ pár év a megyei harmad-, negyedosztályokban való mûködésrõl szól, amelyhez türelem, kitartás kell. Sokan mondják, ahogy egyre feljebb jut az ember, annál „könnyebb” vezetni, azonban ezt leginkább a körülményekre kell érteni. Mikor jött el a pillanat, amikor már kezdted komolyan venni? 2010-ben döntöttem el, hogy asszisztens leszek, ekkortól rengeteg NB I utánpótlás-mérkõzésen vehettem részt, amelyek úgymond tanuló meccseknek a legjobbak, mivel gyorsabb, taktikusabb a futball, mint a megyében. 2012-

40 UNIVPÉCS

Labdarúgás. Magyarország nagy futballmúlttal rendelkezik, azonban egy ideje nem sikerül lépést tartani a korábbi sikerekkel. Tehetséges fiatalokról viszont mindig hallani, és nekik az utóbbi idõben kedvez, hogy egyre több lehetõséget kapnak az NB I-es kluboknál, és a válogatottban egyaránt. Jó úton haladunk, azonban említést kell tenni azokról is, akik nem játékosok vagy edzõk, de komoly szerep jut nekik is a sportágban. A magyar bírók idõrõl idõre egyre több és egyre színvonalasabb mérkõzéseken kapnak lehetõséget. Ennek kapcsán beszélgettünk Georgiou Theodoros-szal, aki egy fiatal tehetség, már most szép eredményekkel büszkélkedhet, és mi is büszkék lehetünk rá, hisz a Pécsi Tudományegyetem hallgatója.

ben kerültem fel NB III-ba, majd 2014 nyarán mutatkoztam be az NB I-ben. Magyarországon milyen tapasztalatokat szereztél eddig? Itthon már több mint 80 NB I-es mérkõzésem volt, emellett részt vehettem Magyar Kupa-döntõn is, 20 ezer nézõ elõtt. Jó tapasztalat volt, mikor asszisztens voltam egy Újpest–Ferencváros mérkõzésen, ami valljuk be, Budapest egyik legnagyobb derbije. Hogyan jutottál ki egy Manchester United-meccsre? 2016. december 8-án Bognár Tamás vezette Odesszában az FC Zorya – Manchester United Európa-liga csoportkörmérkõzést, az õ csapatának lehettem tagja mint tartalék játékvezetõ.

Mesélj errõl kicsit! Milyen élményekkel gazdagodtál? Óriási élmény volt, alig 25 évesen részt vehettem játékvezetõként egy olyan mérkõzésen, ahol a mai futball világsztárjai játszanak. Az angol csapattal több mint ezer szurkoló érkezett a helyszínre. Az egész városban „ futballhangulat” volt, a mérkõzés elõtt másfél órával már szurkolók várták a csapatokat a stadion bejáratánál, de így volt ez a meccs után egy–másfél órával is. Tudsz egy kicsit mesélni a játékosokról, hogy viselkedtek a „nagy” sztárok? Nem viselkedtek másképp, a hozzáállásuk profi, a játékvezetõi csapat felé nagy tiszteletet mutatnak. Tudják õk is, hogy ha nem úgy játszanak, viselkednek a pályán, akkor szankcionálva lesznek, akár a játékvezetõ, akár a saját edzõjük, csapatuk részérõl. Milyen volt a hangulat a mérkõzés alatt? Teltház! Nem kevesebb, mint 28 ezer nézõ volt a mérkõzésen, annak ellenére, hogy alig volt pár fok. A meccset megelõzõ éjjel –8 oC-ot mutatott a hõmérõ, ami meg is tette a hatását, hiszen a pálya majdnem, hogy fagyott volt. Éreztél valamiféle nyomást? Mennyire izgultál? Meglepõ lehet, de nem éreztem semmilyen nyomást, nem izgultam. Voltam már korábban is Európa-liga mérkõzésen. Az ezt megelõzõ évben felnõtt EB-selejtezõn is részt vettem, ahol 30 ezer nézõ volt jelen, így tapasztaltam már hasonló hangulatot. Mi lesz a következõ állomás? Bízom benne, hogy folytathatom tovább az eddigi utamat, most tavasszal Luxemburgban voltam U21-es EB-selejtezõn, valamint itthon NB I-es mérkõzéseken. Edzek, folyamatosan készülök a további mérkõzésekre. Határ a csillagos ég! Ha végeztél az egyetemmel, mivel szeretnél majd foglalkozni? A játékvezetés számomra a prioritás, emellett a „PécsiKözgáz” marketing mesterszakát végzem, mellette pedig édesapám vállalkozásánál dolgozom, persze csak akkor, amikor idõm engedi az edzések, meccsek és az egyetem mellett.

Nem egy magyar bíró és asszisztens ért el remek eredményeket, azonban eddig a médiában szinte csak Kassai Viktorról hallhattunk, hol jót, hol kevésbé jót. Talán egyre több fiatal dönt úgy, hogy mesteri fokon szeretne foglalkozni a futball ezen részével, hiszen mindig megtiszteltetés egy magyar bírói csapatot látni egy-egy fontos összecsapás alkalmával. HORVÁTH Attila Fotó: MLSZ, Csortos Szabolcs UNIVPÉCS 41

Kocsmasportok éjszakája

Nyári Sportprogramok! A Kocsmasportok éjszakája az egyik legnépszerûbb rendezvénye a PTE Sportirodájának. A kifejezetten beltéri sportágakat felvonultató eseményt idén március 8-án rendezték a Fordanban. Ez a rendezvény a tavaszi PTE 650 Jubileumi Karok közötti Ötpróba elsõ állomása is volt egyben. Az estét kiélezett csaták jellemezték, hiszen a 9 teljesítendõ sportágban 6 különbözõ alakulatból került ki a gyõztes. Az éjszaka összesített bajnoka a TTK-s Spanifer-ek lettek, akik szoros vetélkedésben, mindössze 3 ponttal elõzték a BTK-s Narancs Nyulak csapatát. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Whiskeyjárat alakulata futott be. A karaoke elõadások örök emlékek maradnak…

Balaton-átúszás A Sportiroda által megrendezett PTE 650 Jubileumi Karok Közötti Ötpróba utolsó állomása, ahol még segíteni tudod a szervezeti egységedet a végelszámolásban, az a Balaton-átúszás lesz. A végsõ pontszámításban nem a helyezésed a fontos, hanem a részvételed, ezért az elmúlt évekhez hasonlóan a PTE Sportiroda idén is, július 1-jén ingyenes buszt indít a rendezvényre. A tervek szerint lenne egy PTE-stand az átúszás balatonboglári beérkezõhelyén, ahol az egyetem bármelyik karán tanuló hallgató, függetlenül attól, hogy a Sportiroda által biztosított busszal érkezett az eseményre, beregisztrálhat, és képviselheti a szervezeti egységét az Ötpróba végelszámolásában. Amennyiben a szervezõk az idõjárási körülmények miatt változtatnak a rendezvény idõpontján, úgy a Sportiroda által biztosított járat indulása is változik.

PTE 650 Nemzetközi Sportfesztivál A jubileum évében a Pécsi Tudományegyetem a PTE Sportiroda közremûködésével augusztus közepén (17–20.) nagyszabású nemzetközi sportfesztivált tervez, ahová magyar egyetemek mellett várnak külföldi intézményeket is. A sportesemény, amely négy sportágban (férfi futsal, nõi röplabda, férfi kosárlabda, cheerleading), mintegy 500 hallgatót mozgat meg, tulajdonképpen a felvezetése lesz annak a szeptemberi ünnepi rendezvénysorozatnak, amely a PTE alapításának 650. évfordulójáról kíván megemlékezni. A szervezõk várják a PTE hallgatóit, hogy egyetemünk csapatait akár sportolóként, akár szurkolóként segítsék. Fotók: Csortos Szabolcs

42 UNIVPÉCS

Mert mindenki

pécsi akar lenni!

A HÁTTÉR Az idei lesz az ötödik Dunai Regatta: 2013 óta évente rendezik meg a versenyt, amely idõközben Magyarország legnagyobb egyetemi sporteseményévé nõtte ki magát. A kezdeti hat résztvevõ felsõoktatási intézménytõl mára eljutottunk odáig, hogy 2017-ben tizennyolc hazai egyetem méri majd össze erejét a Dunán. A rendezvény célja az egyetemi összetartozás erõsítése, az ország pozitív imázsának építése, a sport és a sportos életmód fontosságának hangsúlyozása, és a Duna sokszínû használatának elõsegítése. A Dunai Regatta az Antall József Tudásközpont rendezvénye, amelyet a Magyar Sárkányhajó Szövetséggel együttmûködésben valósít meg: míg utóbbi a verseny sportszakmai lebonyolításáért felel, addig az AJTK munkatársai végzik a programhoz kapcsolódó összes többi szervezési-elõkészületi munkát, valamint a rendezvény napján a konkrét helyszíni lebonyolítás minden feladata rájuk hárul. A SZURKOLÓK Aki ott volt az elmúlt három évben a Mûegyetem rakparton, pontosan tudhatja, hogy mindig is mi voltunk – idézet egy korábbi szervezõtõl – „a Dunai Regatta lelke”. Elsõ évben mindössze egy 20 fõs kisbusszal mentünk Budapestre, de a PTE Táncegyüttes jól összeszokott közössége olyan alaphangulatot te-

remtett, amelyre pillanatok alatt rezonált a többi pécsi szurkoló is: olyan hangerõvel ordítottuk be a színpad elõtti teret PTE-s rigmusokkal, hogy minden tekintet ránk szegezõdött. Nem túlzás azt állítani, hogy a vezérszurkolói szerepkör és az alsó rakparton elhelyezkedõ szurkolói szigetek – egyetemenként kéthárom napernyõ, alattuk sörpadokkal – lényegében a Pécsi Tudományegyetem 2014-es rakparti „teljesítménye” nyomán születtek meg. A szurkolói rakpart fesztiválszerû programkínálatával olyan közösségi élményt nyújt, amely az egyetemi évek egyik fénypontja lehet. Idén ugyanez a cél: a csapat már összeállt, javában zajlik a felkészülés. A PTE EHÖK-nek köszönhetõ szurkolói buszban elképesztõ gyorsan fogynak a helyek, de talán szerencséd lesz, kedves Olvasó, nézz utána, hogy még beférsz-e: https://www.facebook.com/dunairegattapte Figyeljétek az oldalunkat, és így vagy úgy, de gyertek velünk május 6-án Budapestre, hogy idén is egyértelmûvé tehessük: mindenki pécsi akar lenni! MOLNÁR Balázs a Dunai Regattát szervezõ AJTK pécsi irodavezetõje a Pécsi Tudományegyetem vezérszurkolója Fotó: Csortos Szabolcs

Koncentrált figyelem Politológus

hallgató.

Díjnyertes

szavaló.

Tehetségkövet.

Színész: a Janus Egyetemi Színház színésze.

Õ Kopa Marcell. Mellesleg: nem lát. Fotó: Márk Mirkó

Mióta foglalkozol versekkel? Hatodikos koromban az akkori magyartanárom egy vers elõadása után úgy gondolta, hogy nekem mindenképpen versmondóversenyeken kell szerepelnem. Onnantól kezdve nem volt megállás: folyamatosan járom az országot, több megyei versenyen jártam, részt vettem a Kaleidoszkóp versfesztiválon is, illetve különdíjas lettem a Radnóti Miklós Országos Emlékversenyen. Az Országos Weöres Sándor Versmondó Versenyen második helyezett lettem – erre vagyok talán a legbüszkébb. Büszke vagyok arra is, hogy utóbbi verseny révén négy társammal kijutottunk a III. Székelyföldi Verstáborba, ahol beszédtechnikát tanítottak nekünk, verseket tanultunk, és nem mellesleg bejártuk széles Erdélyországot. Ki a kedvenc költõd? Radnóti Miklós. Ennek egyik oka, hogy õ is májusi születésû, mint én. (nevet) A másik pedig az, hogy nagyon komoly kapcsolat van köztünk: ugyanis azok a versek, melyeket õ megfogalmazott, nem egyszer az én saját gondolataimat közlik. Az egyik 44 UNIVPÉCS

kedvenc versem tõle az Elõhang egy monodrámához, illetve a Nem tudhatom. Mások verseit is szeretem, de nálam a líra csak akkor jöhet számításba, ha az adott verssel tudok azonosulni, különben nem tudom olyan õszinteséggel elõadni, mint ahogyan azt kell. A kortárs költõket sajnos nem nagyon ismerem, vagy még nem találtam meg azt a költõt, akinek a versei megragadtak volna. Talán Tóth Krisztina A világ minden országa a kivétel. A JESZ-hez hogyan kerültél? A gimnázium után már nem nagyon tudtam szavalóversenyekre jelentkezni, csak úgy, ha én magam kutattam fel, hogy hol lehet erre alkalmam. Viszont a mai napig szükségét érzem annak, hogy aktív részese lehessek valamilyen kulturális tevékenységnek. Amikor két évvel ezelõtt a Janus Egyetemi Színház meghallgatást hirdetett, jelentkeztem. Akkor még nem hittem volna, hogy egy olyan fantasztikus társulathoz fogok csatlakozni, mint amit ott találtam meg a színházban. Nagyon pozitívan tudok csak nyilatkozni a társakról, elfogadtak engem, a rendezõk pedig igyekeznek folyamatosan bevonni a különbözõ szerepekbe.

Fotó: JESZ

Az egyetem nagyon büszke arra, hogy van egy Támogató Szolgálata, és Érzékeny Egyetem program is – mennyit érzékelsz ebbõl nem látó hallgatóként? Aktívan részt veszek az érzékenyítésben, két alkalom is lesz a tavaszi szemeszter során, amikor számítanak a kutyám és az én jelenlétemre. Azt kell mondjam, hogy szerencsére ezt az érzékenyítést jól lehet érzékelni az egyetem területén, szerintem nyitottabbak az emberek. Bár – egy-két esetet kivéve – még nem nagyon találkoztam azzal, hogy az emberek elzárkóztak volna a problémáim elõl, sõt, azt vettem észre, hogy rendkívül kíváncsiak tudnak lenni arra, hogy hogyan éli a mindennapjait egy valamilyen fogyatékossággal élõ személy. A tanulásban ez mit jelent? A számítógépemen van egy program, ami a videokártyához kapcsolódik, és mindent, ami a képernyõn megjelenik, hanggá alakít át. Nekem azt kell megtanulni, milyen forró billentyûkkel tudok parancsokat adni a számítógépnek. A

tanulás szempontjából nincs túl sok akadály elõttem, talán csak az kihívás, hogy sok tankönyv csak papír formában létezik, elektronikusan nem – ilyenkor vagy a jegyzeteimre hagyatkozom, vagy más forrásból igyekszem beszerezni az információt. Elmesélek egy esetet, hogy az utóbbi hogyan zajlik. A 2015/2016-os tanévben volt egy „Kína és a globális változó világ” címmel tartott kurzus. Az egyik nap a tanár behozott egy térképet, kivetítette, és feltette azt a kérdést a diákoknak, hogy ki ismeri föl a képen látható kikötõt? A 40 diákból a 39 látó csöndben volt, mire megszólal a vak: tanárúr kérem, ez a pireuszi kikötõ, ezt még a vak is látja. A tanárnak leesett az álla, mert valóban a pireuszi kikötõrõl volt szó. Onnan tudtam, hogy az óra elején közölte, hogy az aznapi óránk címe: Kína és Európa kapcsolata. Más órákon hallottam, hogy a kínaiak felvásárolták a pireuszi kikötõ részvényeit 100%-ig, egy harmadik helyen arról beszéltek, hogy Budapest és Belgrád között épül egy gyorsvasút vagy legalábbis tervben van, pont azért, hogy a pireUNIVPÉCS 45

uszi kikötõbe szállított kínai árukat könnyebben tudják Közép-Európába szállítani. Összeraktam magamban ezeket az információmorzsákat. A vakság nagyon kemény agymunkát jelent, nekünk a nap minden percében ott kell lennünk a topon agyilag, legyen szó közlekedésrõl vagy tanulásról. Nekünk muszáj odafigyelnünk az összefüggésekre, fõleg nekem, ha már politológiára jelentkeztem. Miért érdekel a politológia? Gyerekkorom óta érdekel a történelem, a múlt ok-okozati összefüggései és a politika. Figyelem a politika eseményeit, és szeretem a háttérben zajló dolgokat kielemezni, az érdekel, mik azok a mozgatórugók, melyek egy-egy döntést befolyásolhatnak valamilyen irányba. A politika is vonz, de még nem tudom, hogy milyen lesz végzés után az életem. Mivel foglalkozol a szabadidõdben? Könyveket olvasok, már vagy hatszázat olvastam, koncerteket hallgatok a Kodály Központban, színházba járok, nemcsak a JESZ-be, hanem a Nemzetibe is, és igyekszem sok kulturális rendezvényen részt venni. Az is elõfordul, hogy egyszerûen csak elmegyünk sörözni a barátaimmal. Havonta egy alkalommal részt szoktam venni a Bolyai Önképzõ Mûhely egyetemközi szakkollégiumban. Ez egy érdekes intézet, 2000-ben alapította az azóta már elhunyt Kõhalmi Ferenc filmesztéta. A Bolyai-díjhoz kapcsolódik ez a szakkollégium, ahová a tehetséges, illetve a humán dolgok iránt érdeklõdõ fiatalokat gyûjtik össze. 2003-ban hallottam errõl egy bolyais révén, õ akkor ajánlotta, hogy pályázzak. Ez meg is történt, jelenleg senior vagyok, most fogok végezni a Bolyaiban. Havonta egy szombaton találkozunk Budapesten, addigra el kell olvasnunk egy megadott könyvet, ehhez kapcsolódóan megnézünk egy filmet, majd ebéd után megbeszéljük a két mûvet. Ez nagyon érdekes szokott lenni, ugyanis a sok különbözõ szempont érdekes megfigyeléseket tud eredményezni. Ráadásul kiváló tanárok vezetik! Van példaképed, vagy valaki olyan, akit figyelsz, mert érdekes az, amit csinál? Akit a múltból leginkább ki szoktam emelni, az II. Béla király. Õt abból a szempontból tekintem példaképnek, mert a történelemben sem elõtte, sem utána olyan személy nem volt, aki vakként egy Magyarország nagyságú területet irányított volna. Természetesen nem egyedül uralkodott, hiszen ott volt mellette a felesége és a tanácsi köre, de mégiscsak meglepõ, hogy egy fogyatékos ember volt egy egész ország vezetõje. Példának tekintem Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart, vagy Kálvin Jánost, akire a szellemi nagyságáért és a hitéért nézek fel. A jelenkorban nagyon sok személytõl kapok olyan biztatást, olyan erõt, hogy akár példaképnek is nevezhetném õket. A legtöbben a környezetembõl valók, úgy is mondhat-

46 UNIVPÉCS

nám, hogy a barátaim, illetve különbözõ mûvészek, akik szintén példaértékû emberek számomra. Hogyan látod most a nemlátók helyzetét? Automatikusan párhuzamot vontam a 21. század és a középkor között... A helyzet nem rossz, optimális szintûnek nem mondanám, nagyon sok még a probléma. Az egyik ilyen terület az akadálymentesítés. Mi, vakok nem szeretjük azt, ha megkülönböztetnek minket. Példának okáért az interneten nem jó az a módszer, ha egy-egy honlapot elkészítünk normális felületen, majd teszünk alá egy linket, hogy ez pedig itt az akadálymentes verzió. Legyen az egész oldal akadálymentesített! Dolgozzuk ki azokat a programokat, amikkel teljesíthetõ ez a fajta akadálymentesítés! Az emberi empátia területén én csak pozitívan tudok nyilatkozni, viszont nekem is vannak azért negatív, vagy kissé bizarr élményeim. Például egyszer találkoztam valakivel, akitõl segítséget kértem, és õ közölte velem, hogy nem segít, mert úgy tapasztalta, hogy a vakoknak akkor segítünk a legjobban, ha nem segítünk. Ez nem így van, de jól mutatja, hogy még mindig nagyon sok sztereotípia él az emberekben. Sokan azt hiszik, hogy ha valamiért megvakul az ember, akkor hirtelen remek hallása, tapintása, szaglása lesz, holott ennek semmi valóságalapja nincsen, csak mi jobban figyelünk ezekre az érzékekre, ugyanis nekünk a figyelmünk erõsödik föl. Létezik túlzott segíteni akarás is, amivel meg az emberek átesnek a ló túloldalára. Amikor átadták a Széchenyi téren a vakvezetõ sávot, kipróbáltam, és az elsõ gondolatom az volt, hogy nem tudnék ezen biztonsággal bejutni egyik hivatalba se a téren. Sõt, akadt némi figyelmetlenség is, például az elsõ alkalommal, amikor végig akartam menni ezen a sávon, oda volt építve egy újságosbódé, ami elég megdöbbentõ élmény volt. A túlzott segítségre talán az a legjobb példa, amikor még gimnáziumban mentem egyszer hazafele, és az Árkádot kellett volna megkerülnöm. Se szó, se beszéd, valaki megragadott, és elkezdett maga elõtt tolni. Meg sem mertem szólalni. Azt hittem, hogy a szervmaffia jött el a vesémért. Aztán 5 méterrel a sarok elõtt olyan váratlanul, ahogyan jött, elengedett az illetõ. A mai napig nem értem, miért kellett ezt csinálnia, mert mint kiderült, semmiféle útakadály nem volt elõttünk. Legfõképpen azt nem értem, miért kellett ezt végig némán tennie. Azt tudom javasolni azoknak, akik segíteni szeretnének, hogy szólítsák meg, és kérdezzék meg, hogy hogyan segíthetnek. A legtöbben elkövetik azt a hibát, hogy elkezdik tolni maguk elõtt a vak embert, amivel csak a frusztrációját növelik, hiszen mi nem tudjuk, mi van elõttünk, nem látjuk magunk elõtt az utat. Ha segítséget kérünk, akkor a látó menjen elõttünk, a könyökét kell megfognunk, így vezessen minket. A többit meg az illetõ sorstárs ott helyben úgyis elmondja. HARKA Éva

Pszieszta

Agyunkra mehet az internet?

A szexualitás nem választás kérdése! A szexualitás háló, mert átszövi a gondolatainkat, viselkedésünket – indította elõadását Dr. Gyuris Petra április 8-án a Pszieszta keretében tartott A homoszexualitás az evolúciós pszichológia nézõpontjából címû elõadásán. A homoszexuális szót Kertbeny Károly író, mûfordító alkotta meg 1869-ben, és leginkább a férfiak esetében használjuk, a nõknél inkább a leszbikus szót. Az ókori görögöknél és rómaiknál még nem büntette a törvény a homoszexuális viszonyt, ám a középkorban már elítélte a társadalom. A tudomány a 19. század elején kezdett érdeklõdni e téma iránt, igyekeztek megtalálni a miérteket. Persze voltak, akik eredendõ rossznak és elpusztítandónak tartottak minden meleget: Hitler például ‘37–39 között koncentrációs táborokba kényszerítette õket, ruhájukon pedig rózsaszínû háromszöget kellett viselniük. Angliában 1956-ban eltörölték a homoszexualitás büntetését, és a világ polgárai egyre kevésbé értettek egyet a diszkriminációval. 1973-ban az Amerikai Pszichiátriai Szövetség levette a mentális betegségek listájáról, 1988. október 11ét pedig hivatalosan is Coming Out Day-nek kiáltották ki, hogy felhívják a figyelmet az „elõbújás” fontosságára. Ezt a napot 2011 óta Magyarországon is jegyzik. Számos evolúció pszichológiai elmélet keresi a homoszexualitás eredetét. Az állatvilágban is megfigyelhetõ a homoszexualitás: egyes fajoknál (például a bonobóknál, törpecsimpánzoknál) egyes egyedek a saját nemükhöz vonzódnak. Egy 2004-es elképzelés szerint az ún. antagonisztikus szelekció a magyarázat, ami azt jelenti, hogy anyai ágon növeli a születések számát, ha van a családban egy homoszexuális rokon, vagyis egyfajta populációs kompenzáció indul el. A sokszor hallható elõítélet, miszerint az azonos nemû párok gyermekei a szülõkhöz hasonlóan az azonos nemûekhez fognak vonzódni nem állja meg a helyét a kutatások alapján: két férfi közösen nevelt gyermekei esetében 90%-ban heteroszexuális lett a nevelt gyermek. KÉKESI „Mandarin” Alexandra

48 UNIVPÉCS

Fotó: Csortos Szabolcs

Az „internetaddikció” kifejezést eleinte csak viccnek szánta egy pszichiáter professzor, aki a világháló indulásakor, 1995. táján a szerencsejáték-függõség kritériumait felírta egy papírra, majd az akkor már jól definiált betegség nevét kicserélte az internet kifejezéssel. Mára azonban a vicc megvalósult, a netfüggõség komoly társadalmi és egészségügyi problémát jelent. A kutatók sem veszik félrevállról, naponta jelennek meg tanulmányok az internet kártékony hatásáról. De nyugi, ha a munka, tanulás miatt használja valaki nyolc órát a webet, akkor az nem jelent függõséget. Hogy mikortól kóros folyton a neten lógni és ez milyen változásokat indukál az agyban, arról a Psziesztán dr. Darnai Gergely beszélt, aki a Nemzeti Agykutatási Program keretében támogatott kutatás munkatársa. (Vele készült interjúnk a www.univpecs.com-on hamarosan olvasható majd!)

Szoros háló A sok program közül még felvillantunk pár fénypontot. A rendezvény keretében adják át a Kézdi Balázs professzorról elnevezett díjat. A névadó tudományos munkássága az öngyilkosságok okainak feltárására és az öngyilkosság megelõzésére irányult, megalapította a pécsi SOS-Élet Telefonszolgálatot, kidolgozta annak szervezeti-mûködési modelljét. Nevéhez kötõdik a pécsi pszichológia szak megalapítása. A Kézdi Balázs-díjjal ismeri el ma a Pszichológiai Intézet azokat a tehetséges hallgatókat, akik kutatói aktivitásukkal, önzetlen hallgatói szervezõi munkájukkal, szociális tevékenységükkel hozzájárulnak az intézet hírnevéhez. Az idei „szupercsapat”: Kázmér-Mayer Szilvia, Bonnie Bakuretz, Matúz András, Siegler Anna. A Mûvészetek és Irodalom Házába kihelyezett Starkfilmklub idei csemegéje A szerelmes Thomas címû 2000-es francia film volt, ami hátborzongatóan vetíti elõre a neten való kapcsolattartás hátrányait: úgy kezdõdik, hogy egy agorafóbiás fiú a lakásába zárkózva csak a képernyõn keresztül tud ismerkedni…

Mindig rád fér egy kis (P)szieszta Lelkes hallgatóknak hála a Pécsi Pszichológus Napok, azaz a Pszieszta évek óta színesíti városunk tavaszát. Az idén „Behálózva” címre keresztelt ingyenes programsorozat április 6-tól 8-ig többek között remek elõadásokkal, kikölcsönözhetõ személyiségeket tartalmazó élõ könyvtárral és egy terápiás kutyussal várta az érdeklõdõket a Mûvészetek és Irodalom Házában. A részletekrõl Budai Tímeával, a rendezvény fõszervezõjével beszélgettem.

Fotó: Csortos Szabolcs

Miért éppen „Behálózva” címmel indítjátok idén a Psziesztát? Mi rejlik pontosan a cím mögött? Minden évben próbálunk valami olyan témát választani, amit a lehetõ legtöbb szempontól körbe tudunk járni, ami a pszichológia több területét is érintheti. A „Behálózva” egyrészt szeretne a modern világra utalni: mindannyian függünk a telefonunktól, az internettõl, attól, hogy egyfolytában mindenkivel kapcsolatban legyünk. Másrészt pedig nagyon sokféle dologgal van az ember behálózva, aminek akár nincs is tudatában. Gondolunk itt a kapcsolati hálóra vagy a saját védõhálónkra, ami állhat emberekbõl és még egy csomó más dologból is. A sokrétû értelmezéseknek hála egy komplex tematikát sikerült összehoznunk. Milyen részekbõl épül fel a rendezvény? Alapvetõen három részre tagolható a program. Az egyik rész elõadásokból áll, melyek magyar, illetve angol nyelven folynak, így a külföldi hallgatókat is be tudjuk vonni. Emellett vannak kiscsoportos mûhelyeink. Itt a résztvevõk aktívan kapcsolódnak be egy adott módszer megismerésébe vagy mûvészetterápia esetén együtt alkotnak, idén a családállítás terápiás módszerét is kipróbálhatták, de eszmét cserélhettek akár a technikai eszközöknek köszönhetõen megváltozott orvos-beteg kapcsolatról. Van állandó szekciónk is, ide különbözõ városi szervezeteket hívtunk meg. Korábban volt már terápiás kutya a rendezvényen, idén egy Gréti nevû labrador vendégeskedett nálunk. A Pszieszta ezen részével egy kicsit közelebb tudjuk hozni ezeknek a szervezeteknek a küldetését, mindennapjait

az emberekhez, és rávilágíthatunk arra is, munkájuk pszichológiai szempontból hogyan hasznosítható. Sok hallgató, érdeklõdõ találhatta meg itt azt a szervezetet, amivel a késõbbiekben szeretne együtt dolgozni; sokan kapnak motivációt, inspirációt tõlük. Élõ könyvtárunk is van mindig. Ennek keretében a szervezetek vállalkozó szellemû tagjait lehet kikölcsönözni határozatlan idõre. Cenzúra nélkül faggathatod õket egy négyszemközti beszélgetés során. A korábbi években többek között melegek és drogfüggõk válaszoltak sok esetben kínos kérdéseinkre – idén is volt erre alkalom. Idén ünnepli huszadik születésnapját a Pszichológia Intézet. Errõl is megemlékeztetek? Természetesen. Minden évben szervezünk egy kerekasztalbeszélgetést, ami egy kicsit tágabb témát jár körbe különbözõ területeken érdekelt szakemberek segítségével. Idén a téma a Pszichológiai Intézet huszadik születésnapja volt: több generációból hívtunk meg oktatókat, hogy együtt beszélgessünk arról, mi is történt az elmúlt években. Egyébként a rendezvény szervezésében kizárólag hallgatók vesznek részt, illetve minden évben vannak hallgatói elõadásaink. Elõzetesen küldünk szét e-mailt errõl a lehetõségrõl a pszichológia szakos diákoknak: bárki jöhet, aki úgy gondolja, van egy klassz kutatása, mûhelymunkája, amirõl szívesen mesélne. A Pszieszta keretében tartott elõadásukról egyébként kapnak igazolást a hallgatók, hiszen konferenciabeszélgetésnek minõsül, ugyanakkor gyakorlásnak sem utolsó. SZABÓ Bianka UNIVPÉCS 49

A felnõtt

Játszó-tér Egyszer volt, hol nem volt, a macskaköveken is túl, ahol bóbiták táncolnak és csillagok bukdácsolnak le az égrõl, a Király utca 15-ben... volt egyszer egy Hattyú udvar. Ezen az udvaron élt vígan a Játszó-tér, a kis lila varázskuckó, telistele játékokkal! Immáron két és fél éve várja minden pénteken a Játszótér nevû társasjátékklub a játékos kedvû pécsieket. Csizmadia Gabi és párja, Fürstand János tollából, akarom mondani ecsetébõl pattant ki a Játszó-tér ötlete, amely ma már teltházas esteknek örvend. Kicsit nosztalgiáztunk velük, hogy is indult a Játszó-tér meséje. Honnan jött az ötlet egy ilyen hely kialakítására? Gabi: A Belváros Újratöltve pályázaton nyertük a helyet, amelynek az volt lényege, hogy üres üzlethelyiségekbe olyan civil szervezetek költözzenek, amelyek ott a bérletidíj-mentességért cserébe a lakosság számára hasznos dolgot hoznak létre. A leadás elõtt 2 nappal találtuk meg a kiírást. Régóta szerettem volna egy olyan helyet csinálni, ami kávéház, kiskönyvtár, játszó-tér... ez egyszerre lehetetlennek tûnt, így maradt csak a játék. János: Volt némi tiltakozás, hitetlenkedés Gabi részérõl a pályázattal kapcsolatban, de én erõsködtem, hogy ha már régóta ott van a fejében, pályázzuk meg! Mondtam is neki, hogy van rá egy százasom, hogy nyerni fogunk, készüljön rá! Meg is nyertük! Hogy választottátok ki ezt a helyet? Gabi: Miután kiderült, hogy nyertünk, a Ferencesek utcájának végén lévõ helyiséget javasolták. Az viszont több szempontból nem felelt meg, így mentünk tovább a Király utcán, a Cooltour Café környékére, ahol a Pécs Holding munkatársai mutattak meg egy üresen álló helyiséget a Hattyú udvarban. János: Szempont volt, hogy olyan ingatlan legyen, ami belátható költségvetéssel hosszú távon tud mûködni anélkül, hogy fennállna az a veszély, hogy bárki kinézi magának egyéb célokra. Ezért szerettünk volna egy üzletileg kevésbé vonzó, viszont belvárosközeli helyet. Hogy alakítottátok át varázskuckóvá? Ha jól tudom, nedves, rozoga falak és egy üres tér volt a kiindulási állapot. Gabi: Ahogy mondtad, tényleg nagyon lepukkant volt a hely, de az akkori POSZT-ra mindenképpen meg kellett 50 UNIVPÉCS

Avagy egy pécsi társasjátékklub története

nyitni, így hát nekiugrottunk Jánossal. Látható volt viszont, hogy nem fogunk végezni, mert nem volt hozzá semmink: se egy szék, se egy asztal. Konkrétan éjjel-nappal dolgoztunk. Ha éppen pihentünk, akkor az internetes oldalakat böngésztük, hogy hol lehet olcsón bútort kapni. A POSZT-ra ugyan készen lettünk, de meg tudtuk beszélni az illetékesekkel, hogy igazából nincs sok értelme nyáron megnyitni a helyet, amikor mindenki nyaral. Együttmûködõek voltak, és beleegyeztek abba, hogy késõbb nyissunk. Így lett belõle a szeptemberi nyitás. János: Én akkor föladtam az állandó munkámat három hétre. Az ügyfeleimet az õrületbe kergettem, nem vettem fel senkinek a telefont. Az a három hét valójában nem a kemény munkáról szólt, hanem arról, hogy ketten csináltunk valamit. Mindig is mondom, hogy teljesen mindegy, hogy hol vagyunk, és mit csinálunk, ha ketten csináljuk azt.

Milyen volt a Játszó-tér elsõ napja? János: Volt egy pár elsõ nap, amikor csak üldögéltünk ketten, és néztük egymást. Gabi: Igazából olyan, hogy senki nem jött, sosem volt. Egy-egy ember valahonnan mindig beesett. Mostanában már telt ház van szinte minden pénteken, és ennek nagyon örülünk! Jó érzés az is, hogy a Játszó-tér magától mûködik: vannak jó fej emberek, akiket ott lehet hagyni játszani, õrzik a helyet, és be is zárnak. Kiknek szól a Játszó-tér? Gabi: Elsõsorban játékos kedvû felnõtteknek szól, de várunk olyan gyermekeket is, akik tudnak legalább egy órát egy helyben ülni. Tulajdonképpen itt nem csinálunk mást, csak társasozunk és jól érezzük magunkat. Az a jó a Játszó-térben, hogy bárki bejöhet az utcáról, biztosan talál magának társaságot. Tehát nem muszáj barátokkal jönni, sokan járnak hozzánk egyedül is. Hány játékotok van? Gabi: Nincs sok saját játékunk, viszont sok kedves embertõl kaptunk ajándékba, és szépen gyarapodott a készlet az idõk során. Közel száz játékunk van már.

János: Itt olyan komoly játékok is vannak, amelyek szellemi feladat elé állítják az embert. Kihívást jelent, hogy egyáltalán megértse az egésznek a mûködését, logikáját. Valószínû, hogy sokaknak, akik könnyedebb party-játékokkal kezdenek egy vidám pénteki klubban, egyenes út vezet ahhoz, hogy visszatérjenek, és egészen szofisztikált játékokkal is játsszanak. Vannak más rendezvényeitek is a pénteki klubokon kívül? Gabi: Igen, mindig megtartjuk õsszel az Arkham Horror Night nemzetközi eseményét, vagyis a Rettegés éjszakáját. Ekkor csak Lovecraft ihlette játékokkal játszunk. Ezen kívül szerveztünk több játékbemutatót is, nálunk járt többek között a Birodalom Bajnokai társasjáték fejlesztõje és a ParticiPécs is elhozta hozzánk városépítõs játékát kipróbálni. Nyitottak vagyunk mindenre. Elégedettek vagytok a hellyel? János: Nem, mert ha elégedettek lennék, akkor az azt jelentené, hogy már unjuk. Sok lehetõséget látunk ebben a Játszó-térben... Többek között, amiben fejleszteni lehetne, az például, hogy különbözõ tematikájú játékokat ismertetünk meg az érdeklõdõkkel. Lehetne csinálni jó néhány programot, amelynek keretében nagy játékgurukat kérünk meg, hogy tartsanak adott játékból, vagy játéktípusból elõadást. A pénteki klubokon kívül így lehetne szombatonként tartani szakmai napokat. Tematikus játéknapokat is jó lenne rendezni egy-egy adott játékról. Érdekes lehetne egy felmérés arról, hogy mire is lenne igénye a játékos kedvû, de még nálunk nem járt felnõtteknek. Egyszer bejött három afrikai hallgató, és kiszúrták a Mancalát. Az volt a poén, hogy három különbözõ afrikai országból jöttek, és mindegyik országban másképp játsszák ezt az õsi múlttal rendelkezõ játékot. Több órán át próbáltak játszani, és közben folyamatosan vitatkoztak. Innen jött az ötlet, hogy lehetne tematikus esteket is tartani. Ezeken a lehetõségeken gondolkozunk. Gabi: Gondoltunk arra is, hogy egyes események kapcsán együttmûködhetünk más magyarországi klubokkal, mégpedig játékkölcsönzés érdekében: postafordultával cserélhetnénk játékokat, amelyeket bemutatnánk a klubban, s az eseménykor céladományt gyûjtenénk, és a bevételt annak a játéknak a megvásárlására szánnánk. Mit jelent Nektek a Játszó-tér? János: Nekem ez a vidám hobbi kategória. Van ez a jópofa helyünk, jönnek a játékos kedvû emberek, jókat beszélgetünk. Akkor kezdtük látni, hogy ez tényleg jól mûködik, amikor nem kellett abból pánik-kérdést csinálni, hogy egy pénteki klubesten ott tudunk-e lenni Gabival, vagy sem. A rendszeres klubba járókra rá tudjuk bízni a helyet, be tudtak zárni egy-egy klub végeztével. Tehát a kötelesség, „muszáj” oldalak megszûntek, jó érzés, hogy a játékosok sajátjuknak tekintik a helyet. Gabi: Örülök annak, hogy egy olyan dolgot valósíthattunk meg Jánossal, ami sok embernek örömet okoz. BARTAKOVICS Bettina

Fotó: Csortos Szabolcs, Játszó-tér UNIVPÉCS 51

Tudjuk ám, mit csinálsz nyáron… Fotó: Csortos Szabolcs

A tavasz beálltával és a különbözõ egyetemi napok (lásd az 53. oldalt – a szerk.) kezdetével, hivatalosan is elindult a fesztiválszezon. A napsütés, a jó idõ mindenkit kicsal a szabadba, és féktelen bulizásra késztet. Mostanra már talán azt tervezgetjük, melyik fesztiválon, mikor és milyen koncerten veszünk részt. Emellett persze spórolunk ezerrel, mert bizony a fesztiválbelépõk nem éppen olcsóak. Pesze az ár relatív. Jelenleg kishazánkban három árkategóriájú fesztivál mûködik. A legolcsóbbak a feltörekvõ, illetve kisvárosi fesztiválok. Ezek általában 1–3 nap között mozognak idõtartamban. Az áraik alkalmazkodnak a kis közönséghez, fellépõik pedig többségben helyi vagy környékbeli elõadók, a headlinereket pedig néhány nagyobb hazai banda jelenti. A fõvonalat azok az országosan ismert fesztiválok jelentik, amelyek a figyelem fenntartásához elég nemzetközi fellépõvel rendelkeznek. Áraik még elviselhetõ kategóriában vannak, nagymértékû spórolás esetén egy vagy kettõ látogatása is beleférhet a költségvetésünkbe. A legtetejébe azok a fesztiválok tartoznak, amelyeket az egyszerû magyar ember pénztárcája már nem engedhet meg és csak valami különleges dolog, (önkéntes program, sajtó) segítségével juthat be az ember. Az, hogy hova megyünk, milyen fesztivál lesz a célpontunk, ugyanoda megyük-e, ahova tavaly, vagy új helyszínt fedezünk fel, már teljesen ránk van bízva. De az alábbi fontos tanácsok minden kezdõ fesztiválozónak, illetve veterán túlélõnek is segítséget nyújthatnak. 1. Minden idõjárásra készüljünk fel, fõleg az esõre. Az elmúlt évben szinte minden fesztiválra lesújtott az égi áldás, 52 UNIVPÉCS

úgyhogy érdemes minden felszerelésünket esõbiztossá tenni, illetve meleg ruházattal felkészülni. 2. Legyen megfelelõ ellátmányunk. A fesztiválok legtöbbjén meglehetõsen megnyomják a ceruzát az ételek árát illetõen, ezért jobb, ha a legkisebb mértékben hagyatkozunk az ott felszolgált ételekre. Persze a kedvenc koncertünk után szívesebben töltjük újra magunkat egy burgerrel vagy pizzával. 3. Fogyasszunk sok vizet. Bár örökérvényû és kõbevésett igazság, hogy fesztiválon azért nem iszunk vizet, mert a halak szaporodnak benne, annak ellenére létfontosságú, hogy megfelelõ mennyiségõ víz legyen nálunk, mind a meleg, mind a kiszáradás ellen. 4. A legnagyobb bulikat is ki kell, hogy pihenjük. Ezért is fontos, hogy amennyit tudunk, aludjunk. 5. Helyezzük magunkat kényelembe. A fesztiválokat gyakran azzal támadják, hogy a kényelmetlenségért még fizetünk is. Bizonyítsuk be, hogy ez nem igaz. Tegyük otthonossá sátrunkat. Egy felfújható matraccal, polifoamon lévõ hálózsákkal már sokkal komfortosabban aludhatunk. 6. Zajvédelem. Fesztiválon paradoxon csendes, nyugodt környezetrõl beszélni, pedig valamennyire elérhetõ. Érdemes a sátorhelyünket a nagyszínpadtól távól felverni, illetve ha ez nem lehetséges, akkor gondoskodjuk megfelelõ zajvédelemrõl füldugókkal. Remélem ezek a tanácsok segítettek abban, hogy a fesztivál élvezetes, kalandos, mégis komfortos legyen. GOLDMANN-GÖRÖG Viktor

Gyere

PEN,

gyere

nyár!!!

„Régi idõk” PEN-je A PEN a mi életünkben is évrõlévre színes folt. Idén úgy döntöttünk, hogy átlapozzuk az eddigi újságokat és visszaemlékezünk az elsõ három évre. Az UnivPécs újságírói így látták, érzékelték az eseményeket… „A józan mulatás határa, nem mondom, nálunk is átlendült néha falun, de az ember ne kompromittálja magát….És még egy jó tanács, ne igyatok olyan sok májsztert, vagy mit. Amit olyan kis poharakban adnak. Nem jó másnap tõle az ember feje.” A nagymama, 2008 17:55 „Elindult a közel 100 fõs tömeg a gyár felé. A legtöbben illuminált állapotban kurjongatnak. Volt tánc, zene, csapattörténetek és skandálás is. A város zavart, az élmény fantasztikus.” Orsi, 2009 00:10 „Az emberek azt kiabálják : Sün! De nem tudjuk, miért.” Apróbuba, 2009 04:02 „Az utolsó szám: Nem jöttél túl korán. PEN OFF!” Kaszabi, 2009

Fotó: Csortos Szabolcs

Nagy örömmel írom, hogy a szokásokhoz híven ismét a PEN nyitja a fesztiválszezont. Miután mindenki megpróbálta túlélni a vizsgaidõszakot és hellyel-közzel teljesítette a tantárgyakat, mély letargiába esve konstatáltam, hogy még mindig tél van. És hideg. És szomorúság… Bár a március kárpótolt a napsütésével, nálam a PEN az, ami megnyitja a szabadság kapuit, így szeptemberig mászkálhatok a fesztiválok, mentás limonádé és mezítláb táncolás forgatagában. Az április 4-i PEN-sajtótájékoztatón pedig kaptunk egy kis szeletet az említettekbõl. Gellai Gergõ, a PEN fõszervezõje elmondta, hogy büszke Pécs zenei világára. A PEN minden nap pécsi zenekarral indítja a napot a ZEN jóvoltából, és a nap utolsó koncertjét is minden esetben pécsi zenekar adja. A magyar Liverpool kifejezés senki számára sem ismeretlen és állati jó látni, hogy ez nem csak mendemonda. Az a helyzet, hogy tényleg rengeteg zenekart termel ki a mi

„mediterrániánk”, amire méltán lehetünk büszkék! Mivel idén a PTE 650. szülinapját ünnepli, megpróbáltuk ezt betervezni a programokba – említette meg Gellai Gergõ és azt is elmondta, hogy az egyetem idén a teljes költség 10%-át állja. Megtudtuk, hogy egy ötödik helyszínnel is bõvül a fesztivál, a Zsolnay Negyedet összekötõ híd, mely a 6-os út felett húzódik igazi dzsungellé változik át a három napra. Mi biztosan kinézünk és meghallgatjuk a kezdõ zenekarokat is! Tegyetek ti is így, induljon minden PEN-es nap már délután egy hideg sörrel a kézben! A diákrektor-csapatoknak hajrá, mi pedig fohászkodjunk a jó idõért. Mint mondtam, kezdõdik a nyár, én pedig le akarom rúgni a cipõmet! KÉKESI „Mandarin” Alexandra

21:11 „A kastély alsó WC-jébe bevonul két srác: Felnyomtad? – hallatszik ki. A villanyra gondoltak.” Lacika, 2009 „Az történt, hogy a Rocksertés ellopta az egyik ötliteres Koccintós borukat, melyet bármilyen szükséges eszköz bevetésével vissza fognak szerezni.” PEN ügynökség – Várnagy Szabolcs, 2010 „Ha már a rockzenénél tartunk, akad egy igazi glam rock bandánk is a FEEK-esek jóvoltából. Szex, drogok és Rock'n'Roll, ahogy mondják a Metálcicák. Persze a magára valamit is adó sztárok nem járnak egyedül, így a zenészek körül folyton ott zsonganak a rövid szoknyás, szakadt harisnyás, neonhajú groupie lányok is. Hiába, õk menõk.” PEN ügynökség – Várnagy Szabolcs, 2010

Programok és további info: https://www.facebook.com/PecsiEgyetemiNapok

UNIVPÉCS 53

Ahogy épp adódik

A felkészületlenség szorongása

Az a helyzet a pályaválasztással, hogy nincsen. Bizonyára mindegyikünknek feltették már a kérdést tejfogas korszakunkban: Mi leszel, ha nagy leszel? Mi pedig a következõ foglalkozásokat soroltuk tetszés szerinti sorrendben: állatorvos vagy újságíró vagy fodrász vagy autószerelõ vagy rendõr! Majd tíz–tizenöt év elteltével lett belõlünk bölcsész vagy marketinges vagy postás vagy eladó a húspultnál. Akik szerencsések, szívesen dolgoznak a szakmájukban, akik pedig nem, azokat sajnálom. Persze benne van a pakliban, hogy mérnöknek tanul az ember fia, végül takarítóként helyezkedik el a város másik végében lévõ szupermarketben. Mégis, ha szeret takarítani és utazni a helyi járatos busszal napi nettó egy órát, akkor õ boldog, és megtalálta a helyét. Fennállhat az a lehetõség is, hogy az orvostanhallgató hosszú évek után elkezd praktizálni a szomszéd rendelõintézetben, mégsem szeret beteg emberek közt dolgozni, és ki nem állhatja, hogy állandóan egy adott városrészen mozog, akkor neki nagyon rossz lehet munkanapokon felkelni. Azt hiszem, többen is találkoztunk már olyan emberrel, aki mással foglalkozik, mint amit tanult, mégis sokkal boldogabb, mint mondjuk mi, akik egy adott karrierre koncentrálva törtünk elõre. Kérdezem én: van értelme feladni az életet egy adott célért? Hát persze, hogy nincs! Mégpedig azért nem, mert az ember élete során rendszeresen találkozik új helyzetekkel. Szülinapi zsúr, gimis bulik, egyetemi bulik, munkahely, esküvõszervezõ, védõnõ és gyerekorvos, óvodaigazgató, köcsög matektanár, jó fej töritanár, temetés, esküvõ, temettetés, költözés, stb. Mindegyik szituáció más és más hozzáállást igényel, ezért rá vagyunk kényszerítve, hogy az élet több területén is jól helyt álljunk. Ott van az is, hogy ami elméletben jól hangzik, az attól még gyakorlatban nem biztos, hogy jól fog esni. Semmi sem fekete-fehér. Én szerencsésnek mondhatom magam: bár úgy jelöltem meg a kommunikáció szakot, hogy nem tudtam, mirõl szól, és nem is szerettem volna erre a szakra menni. Csak bíztam a jó szerencsében. S ki tudja, vagy mázlim volt, vagy jól alkalmazkodtam: mára újságíró lettem. Szeretem csinálni és szívesen foglalkozom vele. Lehet, hogy a titok abban rejlik, hogy nem éri meg elõre tervezni?

Nem vagyok spontán. Az a típusú ember vagyok, akinek egy nappal korábban kell szólni, hogy másnap este „spontán” üljünk be valahova egy pohár valamire (akkor is, ha tényleg csak egy röpke óráról van szó), különben egyszerûen egy nehezen körülírható rossz érzés fog el: a felkészületlenség szorongása. És ha a hétköznapokban elõforduló apróságokkal is így vagyok, gondolhatjátok, hogy ez az érzés megsokszorozódik, ha a jövõmrõl, a hosszú távú terveimrõl van szó. Megvan az az érzés, amikor középiskola tizenkettedikben napról napra sötétednek feletted a felhõk, és érzed, hogy most már nagyon itt lenne az ideje eldönteni, hogy merre is tovább? Teljes szívembõl irigylem (és csodálom) azokat, akiknek ez nem ismerõs, mert én bizony annak idején kerek egy nappal a felvételi jelentkezési határidõ lejárta elõtt adtam be a jelentkezésem, ami minden volt, csak nem tudatos karriertervezés. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, és nem is tervezem újra átélni, fõleg, hogy az egyetem kapuin kilépve már tényleg az egzisztenciánk a tét. Szép meg jó elképzelés a „majd lesz valahogy”, de amikor eljön a „majd lesz” konkrét idõpontja, rájövünk, hogy a „valahogy”-ra rá lehetett és kellett volna segíteni az egyetem alatt. Nem szeretnék a diplomámmal a kezemben ott állni, és nézni jobbra-balra tanácstalanul, hogy mi tévõ is legyek. Nem szeretnék pangó önéletrajzot, nulla szakmai tapasztalatot, kapunyitási pánikot. Bár szerencsére a jogi karon, ahol én is tanulok, kötelezõ hathetes szakmai gyakorlaton részt venni, ez nem minden képzés esetén van így, pedig szerintem szükség lenne rá. A szakmai gyakorlat – fõleg, ha több területbe is belekóstolunk – kiváló lehetõség arra, hogy felmérjük, az adott szakmán belül mi az, amiben el tudjuk képzelni magunkat, vagy épp fordítva, mi az, ami távol áll tõlünk. Onnantól kezdve pedig, hogy kezd körvonalazódni bennünk egy elképzelés, sokkal könnyebb tudatosan tervezni, és már az egyetem alatt „megtölteni” az önéletrajzunkat, hogy leendõ munkáltatónk felé ne üres papírt kelljen beadnunk, ezzel csökkentve a fentebb leírt kapunyitási pánik kialakulásának esélyeit.

VERMES Nikolett

AMON Daniela

54 UNIVPÉCS

Le s (a z mu g ka yak nkám pok or stá lati tus hel zt) yem en

kám sz mun y Nem le g dom, ho (nem tu dásomat kell a tu tenni) essé piackép

(re ng Les ete g k z mu tan ap nká ulm cs m án szere olat o ya z t t im em ala a tt)

ám nk ztem ) u e át z m er les m sz vizsg m e v Ne ég n nyel m ( ga me ám Lesz munk zal több -s s u (Erasm is országba m) tt a ellátog a

Nem le sz mun ká (lehet, h m tanulno ogy m kellen e még?)

ám unk an zm Les ékony y y (fol élek eg lvet) besz en nye ideg

ta (ön pa ké sz nte Les ta sk z la én m tot t un sz több kám er ezt rétû em )

kám Nem lesz mun (nem tudom, rajzot írni) hogy kell önélet

Ne m (ne lesz mb m hog izto unká y s m , a sze retn szak m ék d á olg mban ozn i)

10 jel, ha komoly karriert szeretnél Fotó: Csortos Szabolcs

Hogy nézel ki? Ha neked is fontos, hogy megfelelõ legyen a külsõd, hát ne legyenek többé fenntartásaid azzal kapcsolatban, hogy hiú vagy-e vagy sem. A kutatók szerint ugyanis ez egy generációs jelenség: a kinézet és a saját stílus kiemelt fontosságú a fiatalok között. Egyebek mellett errõl is beszélt Pál Eszter (PTE KTK) a „Miért olyan nehéz a Z-generáció megértése?” címû elõadásában, mely egy beiskolázási témájú belsõ képzés keretében hangzott el március elsején a PTE Szenátusi termében. A három alkalomból álló tréninget a Marketing Osztály szervezte azért, hogy a hallgatók toborzásával foglalkozó egyetemi szakemberek egymás jó gyakorlataiból is tanulva lehessenek sikeresebbek. A beiskolázási feladatokat a PTE-n idén 10 éve kezelõ Oktatási Igazgatóság képviselõi is jelen voltak a rendezvényen. A „Mit ér a like?” címû elõadásban Aknai Péter, a Marketing Osztály munkatársa hívta fel a figyelmet a LinkedIn elõretörésére. Ez a platform a szakmai karrier elõmozdításához és az álláskereséshez is nagy segítséget jelenthet. A médiahasználati szokásokon túl az egyik kulcskérdés, melyet a Z generáció problémaként él meg, az az idõbeosztás. (Ezzel kapcsolatban, fõleg az idõbeosztás és álommegvalósítás kérdéseirõl a www.univpecs.com-on is találni cikkeket: Pókhálós a bakancslistád? és Lehetsz szuperhatékony.) (H. É.)

Bátorság! Van egy ízes kis programja a PTE Karrier Irodának: ez a Karrierpizza. És mivel a név kötelez, enni is lehet, de fõleg meghallgatni egy beszélgetést olyanokkal, akik sikeresek a munkaerõpiacon. Szerencsés vagyok, hogy az április 4-i alkalommal moderátor lehettem. A látszólag könnyed szórakoztató mûfaj, mint amilyen a kifejezetten a rögtönzésen alapuló Improvokál, kõkemény szervezést, tervezést és adminisztrációt követel. A csupamosoly Kovács Fanni egy dörzsölt középkorú üzletasszony nyugalmával és magabiztosságával beszélt az eddig vállalkozóként megtapasztalt nehézségekrõl, bár elõzetesen elárulta azt is, mennyire nem gondolta volna, hogy már egyetemistaként édesanyja nyomába lép, és vállalkozóként is tevékenykedik majd. Szólóharcosok helyett a közösségben hisz Mata Csaba, a Szabadkikötõ egyik vezetõje is: õk hetente megbeszélik a történéseket és a teendõket a barátaival, akikkel együtt viszik a Király utcai nyitott és befogadó vendéglátóhelyet. Varga Gabriella, aki felmondott a munkahelyén, bejelentkezett az akkori Uránia Moziban, hogy ott szeretne dolgozni. Nem vették fel. Három hónapig várt. Aztán rájöttek, hogy õ kell a mozinak. Mikor kérdeztem, hogy bírta ezt a leírva is hosszú és kegyetlen három hónapot, csak szelíden mosolygott. Tudta, hogy ez az õ útja. Most a város elsõ és egyetlen mûvészmozijáért, az Apolló Moziért dolgozik. Rádóczy Bálint önkéntesként segíti az Apollót, amikor kezdte, még fizettek neki a grafikáiért, késõbb már nem tudtak – de akkorra már õ sem tudta elképzelni az életét a mozi nélkül. Nincsenek konkurenseik, csak szövetségeseik. Nincsenek kollégáik, csak barátaik, akikkel történetesen együtt dolgoznak. De nem lennének megvalósult álmaik, ha nem lettek volna elég bátrak. HARKA Éva

rózsakiállítással egybekötött kertészeti kiállítás és vásár

PTE Botanikus kertjében a Növények Napja keretében elõadások, az Arborétumok Napja keretében kézmûves foglalkozások is lesznek. május 27–28. 10.00–18.00 Pécs, Ifjúság útja 6. Belépõjegyek a helyszínen kaphatók: diák,nyugdíjas: 400 Ft, felnõtt: 700 Ft, gyermek (2–6 kor között): 200 Ft Info: http://botanikuskert.pte.hu

Szulejmán türbéje – a kutatás filmes krónikája

Romantikusnak romantikus elképzelés, hogy egy régész – mint egy Indiana Jones – egymaga, néhány naplórészlet alapján az elsõ kapavágás után megtalálja az elrejtett kincset. Az igazi kutatás nem ilyen: csapatban zajlik, pontos elõkészítést és részletes költségvetést igényel, a mentálison túl komoly, és szükség esetén hosszas fizikai munkát is szükségessé tesz, növekvõ nemzetközi érdeklõdés övezi, sõt, az ásatás helyére hívatlanul is betoppannak érdeklõdõk, akiket úgy kell elzavarni. Ilyen valódi kutatás volt a Szulejmán türbéjét keresõ, melyrõl többször beszámoltunk az UnivPécs és az UnivPécs International hasábjain is. Dióhéjban annyiról szólt, hogy a Szigetvár legendássá váltostrománál az 1566. szeptember 6án elhunyt Szulejmán szultán belsõ szervei fölé emelt egykori türbét sikerült megtalálni 2015 õszén. E projekt fõbb állomásait, fordulópontjait mutatja a Szulejmán szultán sírkápolnája nyomában címû film, melyet április 13-án mutattak be az Apolló Moziban. A film elmeséli a kutatásban résztvevõk és a narrátor segítségével, hogy miképpen született meg ez a kutatási program, hogyan zajlott, és milyen közéleti, gazdasági, politikai kérdéseket vetett fel, sõt azt is, hogy milyen elképesztõ dimenziókat ért meg a nemzetközi nyilvánosságban. A filmben csodás légifelvételeken látható a vár és környéke, s mint egy amerikai dokumentumfilmben, sorra mutatkoznak be a kutatás legfõbb szereplõi: Fodor Pál (MTA), Kitanics Máté (PTE), Hancz Erika (PTE) Hóvári János (volt ankarai nagykövet), illetve a kutatás vezetõje, Pap Norbert (PTE). A kutatócsoport különbözõ tudományterületek szakértõibõl állt, s ennek köszönhetõ, hogy sikerre jutottak. A táj

egykori domborzati és klimatikus viszonyainak megfelelõen próbálták belõni, merre lehet a keresett egykori épület. A filmen egy komoly fordulópontot rekonstruálnak is: Kitanics Máté egy levéltár könyvsora mögött talált kötetben egy birtokperrõl szóló iratot talál, melyben a tanúk részletesen leírják a korabeli türbét és a köré épült települést. Mindkét vizsgálat arra jutott, hogy Turbékon kell keresniük – biztossá akkor vált, mikor a helyszínen 16. századi leleteket találtak. Késõbb sikerült is megtalálni, és feltárni két nagyobb, Mekka irányába tájolt épületet Turbék határában, a zsibóti szõlõhegyen. Az is kiderült, hogy a kutatásnak a politikai körülmények is kedveztek – a költségek nagy részét ugyanis a török állam finanszírozta. A filmben e témát is feszegették, de az is biztos, hogy e felfedezés nélkül a szigetvári várban sem kezdõdhetne a közeljövõben szisztematikus régészeti feltárás, melyre sajnos 1955 óta nem volt példa. A Szulejmán és serege nagyságát érzékeltetõ leletek és adatok pedig csak tovább emelik a várvédõ Zrínyi Miklós és katonái hõsiességét. A vetítés utáni beszélgetésen elhangzott: az alkotók és kutatók azt remélik, hogy a szigetvári csatára irányuló megélénkült nemzetközi figyelem a közeljövõben a helyi turizmus fellendülésében, és további kutatásokban is megnyilvánul majd. Az alkotók a filmet igyekeznek minél több középiskolásnak is bemutatni, hogy a „Szigeti veszedelem” emlékezete élénken éljen tovább az elkövetkezendõ nemzedékek számára is. HARKA Éva Szulejmán szultán sírkápolnája nyomában Rendezõ: Szász János Forgatókönyv: Pap Norbert

UNIVPÉCS 57

Kiskifli–nagykifli Csócsáljuk, tunkoljuk, harapjuk, tépjük. A „hozzál pár kiflit, jó?” már 10 darab körüli mennyiséget jelöl szerkesztõségi körökben. Rászoktunk nagyon. Le is teszteltük hat pécsi pékség kanyargósát. Egybegyûltünk, felkarikáztuk a kifliket, táblázatba foglaltuk, mértünk (a hosszúságot egy szalag segítségével), aztán ettünk, kefírbe tunkoltuk és vigyorogtunk, mint pék kutyája a friss zsemlére. Vagy kiflire. A kifliben az a jó, hogy könnyen hozzáférhetõ, olcsó, tápláló, és viccesebb mint egy sima kerek zsemle. Vagyis viszonylag. Van olyan hely, ahol ha nem igazán reggel (értsd: 6–7 között) megy az ember, már nem kap kiflit egyáltalán. A csomagolás sem mindegy: a papírzacsiban hamar kiszárad, a nejlonban viszont szottyadt lesz, ha melegen tesszük bele. A jó megoldás emiatt minél hamarabb megenni! Nem mindenhol van ám kifli! Van, ahol a különbözõ pogácsák, táskák, minik és maxik háttérbe szorították már. Szerintem nem szabadna ezt hagyni. Azon is eltöprengtünk, hogy akár lehetne egy „kérj te is kiflit” mozgalmat indítani. Az árak erõsen szórnak: csak az általunk vizsgált egységek kiflijei a 25 Forintnál kezdõdnek, és valahol 59 Forintnál végzõdnek. Kinek mi az olcsó, ugye… Táplálónak viszont biztosan tápláló ez a péksüti: egy darabban 130 kilokalória van, ami erõs átlagszám, ugyanis a vizsgált kiflijeink között volt 42 és 87 grammos is. Nem elhanyagolható szempont a tunkolhatóság, bár itt is van, aki azt szereti, ha a kifli külsején tapad meg a tejföl/pörköltszaft/kefír, és van, aki arra esküszik, ha jól átitatja az adott dolog a kiflit. Mondjuk a tejbe és a kakaóba kiflit csak a kávéba áztatott kifli tudja felülmúlni. Ó, és minden jó, ha a vége jó: a kifli vége a szívünk csücske is. A teszt alatt volt, aki kifejezetten csak ezekre utazott. Ahány kifli, annyiféle csücsök. És hogy mi lett az eredmény? Szerintünk melyik Pécs legmenõbb kiflije? www.univpecs.com HARKA Éva

Fotó: Csortos Szabolcs

Pályázati felhívás A Pécsi Tudományegyetem Alapítvány a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából származó 2016. évi bevételének felhasználására az alábbi pályázati felhívást teszi közzé. Megköszönve az alapítvány célkitûzéseinek megvalósításához 2016-ban nyújtott támogatásokat, az elõzetesen meghirdetett, és az alapítvány alapító okiratában megfogalmazott célkitûzéseknek megfelelõen a PTE szakmai hagyományainak ápolásához, tevékenységének fejlesztéséhez, korszerûsítéséhez, a nemzetköziesedés elõsegítéséhez, a kiemelkedõ eredményeket felmutató oktatók, kutatók, hallgatók és munkatársak egyetemi feladatainak támogatásához, 2017-ben is pályázat formájában kíván az alapítvány hozzájárulni.

Pályázati kategóriák A) Innovatív és kreatív hallgatói csoportok, mûhelyek kulturális, szakmai és sporttevékenységének támogatása Pályázni lehet minden olyan szakmai, kulturális és sport vonatkozású programmal, rendezvénnyel, projekttel, amely kellõen igazolja a PTE hallgatóinak újító, ötletes és kiemelkedõ szakmai és sporttevékenységeit, hozzájárul az egyetemi hagyományok ápolásához, az idén kiemelten a 650 éves jubileum megünneplését célzóan. A projekt témaköréhez tartozhat: szakmai, sport-, illetve kulturális rendezvények, események (konferenciák, workshopok, kiállítások, koncertek, egyéb közösségi rendezvények) szervezése, vagy kiadványok kiadása. Pályázhat: minden hallgatói csoport, hallgatói szervezet. B) Oktatók számára konferenciákon való részvétel támogatása Pályázni lehet a PTE partnerintézményeiben, bármely tudományterületet érintõ konferenciára, amely igazolhatóan hozzájárul a pályázó szakmai tudásának elmélyítéséhez, az egyetem nemzetköziesedésének elõsegítéséhez és a PTE elismertségéhez. A PTE partnerintézményei azon intézmények, melyekkel egyetemközi szerzõdése van a PTE-nek. Ezen intézmények listája megtalálható az erasmus.pte.hu oldalon. Pályázhat: a PTE minden oktatója, kutatója, aki az adott tárgy akkreditált tárgyfelelõse. C) Az egyetem nem akadémiai munkatársainak szakmai konferenciákon, tanfolyamokon, külföldi, belföldi tanulmányutakon való részvételének támogatása Az alapítvány adminisztratív szakterületet érintõ tanfolyamok, képzések, tanulmányutak, stb. részfinanszírozását vállalja a nyertes pályázók részére – különös tekintettel az idegen nyelvû készségek fejlesztésére – részvételi díj vagy szállás-, útiköltség egy részének átvállalásával. Pályázhat: a Pécsi Tudományegyetemmel közalkalmazotti jogviszonyban álló, adminisztratív feladatokat ellátó minden munkavállaló. Beküldési határidõ: 2017. május 15., hétfõ 12 óra

Kedves Egyetemi Polgár! A Pécsi Tudományegyetem hazánk elsõ felsõoktatási intézménye, melynek célja az oktatáson, kutatáson, a tudományok magasszintû mûvelésén túl a gyógyítás nemes feladatának ellátása. Az alapítvány feladata, hogy hallgatóink számára minél színvonalasabb tanulási lehetõséget, oktatóink számára megfelelõ oktatási és kutatási környezetet, valamint dolgozóinknak fejlõdési lehetõséget biztosítson. Az elmúlt években az SZJA 1%-át felajánlók jóvoltából hallgatói kulturális és sportprogramokat támogattunk, oktatóink és munkatársaink konferenciákon, tanfolyamokon vehettek részt.

Kérjük, hogy adója 1%-ával támogassa a PTE Közhasznú Alapítványát! Prof. Dr. Bódis József a Pécsi Tudományegyetem rektora Prof. Dr. Rappai Gábor az alapítvány kuratóriumának elnöke

Köszönjük, hogy adója 1%-ával Ön is a pécsi felsõoktatás jövõje mellett dönt!

Adószámunk: 19034951-1-02

61